Claudio Monteverdi

0

Claudio Monteverdi 1567. május 15-én született Cremonában. A családban a testvérek közül ő volt a legidősebb, 4 öccse és húga volt. Pályája kezdetén a cremonai székesegyház zeneszerzőjeként munkálkodott Marc’ Antonio Ingegneri tanítványaként. A gambajáték művésze is volt. Húszas éveiben járva adta ki első madrigálkötetét, ami induló lökés volt az ifjú pályakezdőnek. Claudio minden műfajban remekműveket alkotott, legélénkebben azonban a világi zene érdekelte. Vonzódott az olasz, egyre inkább teret hódító műfajok iránt, mint pl.: pásztorjáték, szólómadrigál.

1590-ben megszerezte első állását, amikor is a mantovai Gonzaga-udvar énekese és hegedűse lett. Az évek alatt beilleszkedett, majd 1593-ban kiadta harmadik madrigálkötetét. Ezután több mint 10 év telt el, míg újra publikált. 1603-ban adta ki negyedik kötetét, majd 1605-ben publikálta a nemzetközi sikereket hozó ötödik kötetet, melyet Németországban, Belgiumban és Dániában is kiadtak. Itt született első operája, az Orfeo is. A sikerek ellenére azonban udvari állása nem volt túl kedvező, alacsony bérért kellett szűk határidőkön belül új műveket készítenie. Ez kényszerítette arra, hogy rövid időre elhagyja az udvart, de távozása után Vincenzo herceg levelet írt neki, amiben kérlelte a zeneszerzőt a visszatérésre. Monteverdi – eleget téve a követeléseknek – visszatért, de a helyzete nem sokat javult.

Hatalmas fordulópont következett be 1612-ben, mikor Vincenzo herceg meghalt. Ezek után már semmi nem tartotta vissza Monteverdit, hogy végleg elhagyja az udvart. Egy évvel később (1613) újabb állásajánlatot kapott, a velencei Szent Márk templom karnagya lett. Ez a munka jóval magasabb fizetséggel járt. Claudio Monteverdi életében először fordult elő, hogy elegendő pénz mellett rangra is szert tett, ráadásul saját lakást is kapott. Egyetlen feltétele volt annak, hogy továbbra is jó körülmények között élhessen, mégpedig az, hogy nem szól bele a politikai életbe. A zeneszerző egyre jobban megszerette Velencét, és templomi szolgálata mellett ismét jutott elegendő ideje az általa kedvelt világi zenék megírására. Ebben az időszakban három madrigálgyűjteményt jelentetett meg, köztük a Tankréd és Klorinda című dramatizált szólómadrigált is.

1630-ban az örökösödési háború következtében Mantovát lerombolták, és a város egy részének megsemmisülésével rengeteg Monteverdi kézirat is elveszett. 70-es éveiben írta legjelentőségteljesebb műveit, mint például az Odüsszeusz hazatérését, illetve Poppea megkoronázását. A Poppea történelmi tárgyú opera, főszereplői Néró császár és szeretője. Itt megjelennek a humoros szereplők is, és az Orfeora jellemző madrigál- és táncbetétek helyett az áriák, duettek uralják a zenét. Monteverdi több operát is komponált Velencében, sajnos csak a fent említett három maradt az utókorra.

Élete utolsó éveiben szabadságra ment, mert legfőbb vágya volt, hogy halála előtt újra láthassa Cremonát és Mantovát. Ez az utazás élete diadalmenetének tekinthető. Tiszteletére hatalmas fogadásokat tartottak, melyeken elismerték munkásságát. 6 hónapig volt távol Velencétől. Nem sokkal azután, hogy visszatért, élete 77. évében elhunyt.