Sir David Lean 1908. március 25-én született az angliai Croydonban Francis William le Blount Lean és Helena Tangye gyermekeként. Szülei kvékerek voltak, s ő is egy ilyen felekezetű iskolába járt, amelyet viszont nem fejezett be. Tinédzserként édesapja könyvelői irodájában dolgozott. 10 éves korában kapott egy Brownie márkájú kamerát, amely akkoriban hatalmas ajándéknak számított, s a filmezés a hobbijává vált.
Mivel unta a munkáját, az éjszakáit mozitermekben töltötte, mire az egyik nagynénje azt javasolta, hogy... Több
Sir David Lean 1908. március 25-én született az angliai Croydonban Francis William le Blount Lean és Helena Tangye gyermekeként. Szülei kvékerek voltak, s ő is egy ilyen felekezetű iskolába járt, amelyet viszont nem fejezett be. Tinédzserként édesapja könyvelői irodájában dolgozott. 10 éves korában kapott egy Brownie márkájú kamerát, amely akkoriban hatalmas ajándéknak számított, s a filmezés a hobbijává vált.
Mivel unta a munkáját, az éjszakáit mozitermekben töltötte, mire az egyik nagynénje azt javasolta, hogy foglalkozzon olyasmivel, amit örömmel csinálni. Így került a Gaumont Studios-hoz, ahol egy évvel később már rendezőasszisztens lett. A ’30-as években már vágóként dolgozott olyan filmeken, mint az Insult, a Money for Speed, a The Ghost Camera, az Escape Me Never vagy a Java Head. Az évtized végére olyan filmek vágója volt, mint az Ahogy tetszik, a The Last Adventures és a Pygmalion, a ’40-es években pedig a Major Barbara, az A negyvenkilences szélességi fok és a One of Our Aircraft Is Missing című filmek vágója volt. 1942-ben jegyezte vágóként, valamint Noel Cowarddal közösen megrendezte első filmjét is a Rendületlenült (A Major Barbara esetében nem került fel rendezőként a stáblistára), később pedig számos Coward darabot adaptált filmre, mint például az Egy boldog emberöltőt, a Vidám kísérletet, vagy a Késői találkozást. Ezeket Dickens-adaptációk követték (Szép remények, Twist Olivér), amelyekben már Alec Guiness is szerepet kapott. 1949-ben a The Passionate Friends, 1950-ben pedig a Madeleine című filmjét mutatták be. Ezután három produkciót készített a Sir Alexander Korda’s London Films számára (The Sound Barrier, Hobson’s Choice, Velence, nyár, szerelem).
Nemzetközi hírnevet 1957-ben, a Híd a Kwai folyón című filmjével szerzett. A Pierre Boulle regényén alapuló alkotás az év legjövedelmezőbb filmje lett, s az Oscar-gáláról sem távozott üres kézzel (7 díj, köztük a legjobb film, a legjobb rendező és a legjobb férfi főszereplő, Alec Guiness személyében). Öt évvel később, 1962-ben mutatták be következő filmjét, az Arábiai Lawrence-et, amely egyben a negyedik közös munkája volt Guiness-szel, de a főszerepet ezúttal nem ő, hanem Peter O’Toole kapta. A film, akárcsak a Híd a Kwai folyón, számos elismerést hozott Lean számára: újabb rendezői Oscar-díj, s az Arábiai Lawrence kapta a legjobb filmért járó aranyszobrot is.
1965-ben A világ legszebb története – A Biblia című film társrendezője volt, valamint ugyanekkor mutatták be a Boris Pasternak regényéből készült Doktor Zsivágót. Ezután újabb öt év telt el, mire mozikba került a Ryan lánya című filmje. Utolsó az 1984-es Út Indiába egy hosszú ideje dédelgetett álmának a megvalósulása volt, amelyet összesen tíz Oscar-díjra jelöltek (köztük őt is, mint legjobb rendező), amelyből kettőt tudott megnyerni (legjobb női mellékszereplő és legjobb filmzene).
Élete utolsó éveiben megpróbálta elkészíteni Joseph Conrad regényének, a Nostormónak a filmváltozatát. Az ambiciózus filmtervét azonban nem tudta megvalósítani: 1991. április 16-án, pár héttel a forgatás megkezdése előtt meghalt torokrákban. A Nostromóból végül a BBC készített egy négy részes minisorozatot.
Élete során hatszor volt házas, közülük a leghosszabb ideig Leila Matkarral élt együtt (1960-től 1978-ig). 1984-ben lovaggá ütötték. 19990-ben az Amerikai Filmintézettől életműdíjat kapott.
(ArpiHajdu és Réci)
