William Hal Ashby 1929. szeptember 2-án született Ogdenben, Utah államban Eileen Ireta és James Thomas Ashby negyedik, egyben legkisebb gyermekeként. Nem volt könnyű gyerekkora: szülei elváltak, édesapja öngyilkos lett, a középiskolából pedig kimaradt. 18 éves korában házasodott először, de egy év múlva már el is vált feleségétől.
Miután Utahból Kaliforniába költözött, s munkát kapott a Universal Studios sajtó részlegen, majd vágási asszisztensként kezdett dolgozni, s olyan filmeken dolgozott, mint a Szemben az erőszakkal, az Idegen a cowboyok között, az Anna Frank naplója, a Szinbád kapitány, vagy A legjobb ember. Ezután főállású vágóként kezdett dolgozni, s az első ilyen munkája az 1965-ös A... Több
William Hal Ashby 1929. szeptember 2-án született Ogdenben, Utah államban Eileen Ireta és James Thomas Ashby negyedik, egyben legkisebb gyermekeként. Nem volt könnyű gyerekkora: szülei elváltak, édesapja öngyilkos lett, a középiskolából pedig kimaradt. 18 éves korában házasodott először, de egy év múlva már el is vált feleségétől.
Miután Utahból Kaliforniába költözött, s munkát kapott a Universal Studios sajtó részlegen, majd vágási asszisztensként kezdett dolgozni, s olyan filmeken dolgozott, mint a Szemben az erőszakkal, az Idegen a cowboyok között, az Anna Frank naplója, a Szinbád kapitány, vagy A legjobb ember. Ezután főállású vágóként kezdett dolgozni, s az első ilyen munkája az 1965-ös A megboldogult című film volt, majd Norman Jewisonnak a filmjein dolgozott. Olyan filmek vágójaként lett ismert, mint A Cincinnati kölyök, a Jönnek az oroszok! Jönnek az oroszok, A Thomas Crown-ügy és a Vidáman, vidáman. Vágóként legsikeresebb filmje a szintén Jewison-rendezésű Forró éjszakában, amiért a legjobb vágásért járó Oscar-díjat is megkapta.
Norman Jewison unszolására a ’70-es évektől rendezésre adta a fejét, az első rendezése A háziúr volt 1970-ben. Az évtized végéig számos kiváló filmet rendezett, mint például a Harold és Maude, Az utolsó szolgálat, a Sampon, a Dicsőségre ítélve, a Hazatérés és az Isten hozta, Mr… E filmeknek köszönhetően Ashby kritikai és közönségsikerben egyaránt részesülhetett.
A nagy sikert viszont nem tudta helyén kezelni: különböző kábítószerekhez fordult, amelynek következtében visszahúzódó és excentrikus lett. Elvonult malibui házába, s szerte Hollywoodban a nehéz természetéről vált híressé. A ’80-as évekbeli első két filmje, a Second-Hand Hearts és a Lookin’ to Get Out is elsősorban azért keltettek feltűnést, mert Ashby a kiszámíthatatlan természetével, valamint perfekcionista viselkedésével magára haragította a stúdiót. 1982-ben forgatott egy dokumentumfilmet a Rolling Stones számára, ám az ezzel járó utazás megviselte, s a Stones egyik arizonai koncert előtt összeesett. A ’80-as évek vesszőfutása a Páros csillag és az Egy lépés a halál (előbbinek Neil Simon, utóbbinak Oliver Stone írta a forgatókönyvét) című filmek forgatásán érték el a csúcsukat: mindkettő esetében még a munkálatok alatt elbocsátották. Utolsó filmjét, az Egy lépés a halált sem tudta rendesen befejezni: a forgatás utolsó napján rúgták ki.
Élete utolsó szakaszában megpróbált változtatni lejtmenetben lévő karrierjén: abbahagyta a drogozást, levágatta a haját és a szakállát, valamint megjelent különböző Hollywoodi partikon is. Ennek ellenére csak egy sorozat (a Beverly Hills Buntz) pilot részének és egy tv-filmnek, a Jake’s Journey címűnek a rendezésével bízták meg. Mivel különböző betegségekre (köztük egy nem diagnosztizált érhártyagyulladásra) panaszkodott, barátja, Warren Beatty megpróbálta rábeszélni, hogy forduljon orvoshoz. Nem sokkal később hasnyálmirigyrákot mutattak ki nála, ami megtámadta a tüdejét, a vastagbelét és a máját is. 1988. december 27-én halt meg Malibuban.
Első házassága után még négyszer házasodott meg: 1949 és 1950 között Maxine Marie Armstrong volt a felesége, őt követte 1956 és 1963 között Maloy Joan Bartron. Ezután Shirley Stockmannel élt házasságban 1963 és 1968 között. Utolsóként, 1969-ben Joan Marshallt vette feleségül, akitől viszont egy évvel később szintén elvált. Öt házasságából két gyermeke született.
(ArpiHajdu és Réci)
