1953. november 26-án született Londonban. Landon Temple fia, aki a „Progressive Tours” utazási társaságot vezette. Nővére, Nina Temple politikus. Iskoláskorában kevés érdeklődést mutatott a filmek iránt, amíg Cambridge-ben diákként fel nem fedezte Jean Vigo, francia anarchista rendező munkáit. Julien Temple felesége Amanda Temple producer, három gyermekük van, két fiuk, Leo és Felix, valamint Juno lánya, aki színésznő.
Temple első munkája egy rövid dokumentumfilm volt a „Sex Pistols Number 1” címmel, amelynek célja, hogy bemutassa a... Több
1953. november 26-án született Londonban. Landon Temple fia, aki a „Progressive Tours” utazási társaságot vezette. Nővére, Nina Temple politikus. Iskoláskorában kevés érdeklődést mutatott a filmek iránt, amíg Cambridge-ben diákként fel nem fedezte Jean Vigo, francia anarchista rendező munkáit. Julien Temple felesége Amanda Temple producer, három gyermekük van, két fiuk, Leo és Felix, valamint Juno lánya, aki színésznő.
Temple első munkája egy rövid dokumentumfilm volt a „Sex Pistols Number 1” címmel, amelynek célja, hogy bemutassa a zenekar 1976 és 1977 közötti növekedését televíziós interjúkból és koncertekből készült rövid klipek sorozatában. Ez hamarosan egy újabb dokumentumfilmhez, a „The Great Rock & Roll Swindle”-hez vezetett. Tanúja volt annak, hogy a csapat tagjai, Johnny Rotten és Sid Vicious Malcolm McLaren nevű menedzserükkel együtt elhagyták az együttest. A McLaren által a filmben kifejtett tények közül John Lydon sokat elvitatott, a dokumentáció objektivitása kétségesnek bizonyult. De ez nem változtat azon a tényen, hogy Temple-nek sikerült az akkori punk jeleneteket megörökítenie, és animációs jeleneteinek, dokumentumfilmjeinek és speciálisan rögzített anyagainak keveréke széles körű elismerést kapott. Ez elősegítette a karrierjét.
1983-ban Temple készített egy filmet a BBC Aréna sorozatához „It’s All True” néven, ami az 1942-es, befejezetlen Orson Welles-filmről kapta a nevét. Valós és képzeletbeli jeleneteket is feldolgozott olyan hírességekkel, mint Mel Brooks, Grace Jones, Ray Davies és Koo Stark. Ezt követte következő filmje 1984-ben, a „Jazzin for Blue Jean” David Bowie-val. Temple az évek során egyre sikeresebb lett zenei videók rendezőjeként, köztük olyan ismert zenekarok produkcióival, mint a Kinks, a The Rolling Stones, David Bowie és sok más brit művész, akik számára ezek a videók részben úttörő szerepet játszottak, amikor az új MTV-ben szerepeltek.
1986-ban Temple megkapta első nagy rendezői munkáját, az „Abszolút kezdők” című filmet, ami Colin MacInnes könyvének filmváltozata. A filmet kritikusan fogadták az Egyesült Királyságban, mivel inkább musical volt, mintsem a könyv közvetlen adaptációja, amit hibának tekintettek. A film anyagilag nem volt sikeres, és részben felelős volt a Goldcrest Films csődjéért. Mivel Temple-t személyesen vádolták a kudarcért, elhagyta az Egyesült Királyságot, és az Egyesült Államokba ment, ahol az 1988-as „A földi lányok csábítóak” c. filmet, valamint egy sor klipet forgatott olyan művészek számára, mint Duran Duran, Janet Jackson, Neil Young és Tom Petty.
Az 1990-es évek végén visszatért az Egyesült Királyságba, ahol továbbra is filmeket és zenei videókat készített. „Vigo: Passion for Life” (1998) c. műve szenvedélyes kapcsolatról mesél Jean Vigo francia filmrendező és felesége, Lydou között, akik mindketten tuberkulózisban szenvedtek. A filmet nem fogadták jól. A „Sight & Sound” egyik recenzense megjegyezte, hogy a film "bár a tényekhez hű, mégis szörnyű". Ezt követte 2001-ben a „Pandæmonium” című film, amelynek témája a romantikus költők, Samuel Taylor Coleridge és William Wordsworth barátsága volt, és amelyet a kritikusok nagyra értékeltek, valamint a „The Filth and the Fury” című másik dokumentumfilm a Sex Pistolsról. A film ezúttal az összes életben lévő zenésszel együttműködve készült, és az ő szemszögükből mesélte el a zenekar történetét. Ebben a filmben keveredtek a régebbi és az újonnan felvett anyagok és interjúk, valamint a The Great Rock and Roll Swindle jelenetei is.
2002 és 2005 között Temple dokumentumfilmet készített a „Glastonbury Fesztiválról”. Ehhez filmanyagot kellett forgatnia a fesztivál ideje alatt, és meg kellett tekintenie a nagy mennyiségű archív anyagot, valamint a fesztivál rajongói által beküldött anyagokat. 2006 áprilisában jelent meg az Egyesült Királyságban. 2007-ben a barátja életéről készült film következett „Joe Strummer: A jövő nincs megírva” címmel. 2008 júniusában három koncertet forgatott a Madness számára a Hackney Birodalomban. Ezek a koncertek a zenekar készülő albumának, a „The Liberty Of Norton Folgate”-nek voltak az előzetesei. 2009-ben elkészítette punktrilógiájának harmadik filmjét, az „Oil City Confidential” című filmet, amelyben a „Canvey Island” legendái Dr. Feelgoodot és autógyárváros himnuszát ünnepelték „Requiem For Detroit” címmel. Ezt további dokumentumfilmek követték, például „London – the Modern Babylon”, „Rio 50 Degress”, „The Ecstasy of Wilko Johnson” és a „Habaneros”.
(Crystaldeer)
