Pier Paolo Pasolini 1922. március 5-én született Bolognában, Olaszországban. Édesapja, Carlo Alberto az olasz hadseregben szolgált, édesanyja, Susanna Colussi általános iskolai tanár volt. Egy öccse van, Guidalberto. Pasolininek mozgalmas gyerekkora volt, apját egyszer adócsalás miatt letartóztatták, később meghiúsított egy Mussolini ellen tervezett merényletet. Katonaként sokat kellett költöznie, amihez idősebb fia nehezen alkalmazkodott. Pier az irodalomba menekült, és már hét éves korában verseket írt. 1939-ben beiratkozott a Bolognai Egyetem... Több

Pasolininek mozgalmas gyerekkora volt, apját egyszer adócsalás miatt letartóztatták, később meghiúsított egy Mussolini ellen tervezett merényletet. Katonaként sokat kellett költöznie, amihez idősebb fia nehezen alkalmazkodott. Pier az irodalomba menekült, és már hét éves korában verseket írt.

1939-ben beiratkozott a Bolognai Egyetem irodalom szakára, ahol filológiát és esztétikát is hallgatott, illetve sokat járt a helyi moziba. Barátaival irodalmi vitákat folytattak és folyóiratokat szerkesztettek. A háború előtt Pasolini a fasiszták felé húzott, a háború végére azonban már nyíltan kommunista nézeteket vallott.

A politikailag és kulturálisan is nyomasztó környezetben Pasolini a rendezés mellett sok területen alkotott maradandót; verseket, prózát, forgatókönyvet és szövegkönyveket is írt, ám tevékenységeinek egy részét – és az általa vallott elveket – nem mindenki nézte jó szemmel.

Első filmje, a saját regényéből forgatott A csóró (1961) című alkotás nagy botrányt kavart, majd a RoGoPaG (1963) című alkotása miatt blaszfémiával vádolták meg, és felfüggesztett börtönbüntetést is kapott.

A Máté evangéliuma (1964) a végletekig lecsupaszított módon mutatja be Jézus életét Máté evangéliuma alapján, az Madarak és ragadozó madarak (1966) című filmben a híres olasz komikusnak, Totónak adott lehetőséget egy drámai szerep megformálására, a Terrence Stamp főszerepesével készült Teoréma (1968) pedig egy misztikus történetet beszél el egy milánói felső középosztálybeli családról. Utóbbi volt az első filmje, melyen profi színészekkel és stábbal dolgozott együtt.

A rendező filmre vitte Bocaccio Dekameron (1971) című művét is, illetve elkészítette az Canterbury mesék (1972) című adaptációt, melyet 1974-ben az Az ezeregyéjszaka virágai követett.

Utolsó műve a Salo, avagy Szodoma 120 napja (1975), amelynek forgatása közben Pasolinit a mai napig tisztázatlan körülmények között meggyilkolták.

(SódóGA)

#603

legnépszerűbb személyiség

#56

legnépszerűbb rendező

#601

legnépszerűbb színész