Bilicsi Tivadar

2

Bilicsi Tivadar (eredeti nevén: Grawátsch Tivadar) 1901. szeptember 6-án született Budapesten. Édesapja könyvkötő, míg édesanyja énektanárnő volt. A Ferenc József Gimnáziumban érettségizett.

1919-től a Budapesti Színházban és az Operában dolgozott kardalosként, mialatt Rákosi Szidi Színiiskolájának diákja volt. 1920-22 között Miskolcon dolgozott, majd elvégezte az Országos Színészegyesület Színészképző Iskoláját. A következő években játszott Szegeden, Miskolcon, a Király- és a Belvárosi Színházban.

1931 és 1932 között a Fővárosi Operettszínház munkatársa volt. 1933-tól 11 éven keresztül az Andrássy úti- és a Magyar Színházban játszott. Az ezt követő években több más Színházban is dolgozott (Belvárosi Művész Színház, Operettszínház, Medgyaszay Színház, és Művész Színház). 1952-től az egykori Vígszínház, a Magyar Néphadsereg Színház színészeként találkozhatott vele színpadon a nagyérdemű. Itt dolgozott nyugdíjazásáig.

Számos rádiójátékban és tévé-, ill. mozifilmben is találkozhattunk vele. A főszerepben volt látható a Barátságos arcot kérek (1936), Turay Ida és Páger Antal partnere volt a Pesti mese (1937) című vígjátékokban, de ott volt a Sok hűhó Emmiért (1940) vagy a Leányvásár (1941) című filmek megszületésénél is. Utolsó filmes munkái közé tartozik a Bors (1968) című tévésorozatban történő felbukkanása, Sztankay István, Antal Imre és Szilágyi István oldalán.

Több külföldi turnéja is volt az Egyesült államokban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában és Svédországban.

1962-ben kapta az Érdemes művész kitüntetést, míg 1975-ben Kiváló művész lett. Szeretett gyerekekkel foglalkozni, 1953-ban a Csinn-Bum Cirkusz című műsor nekik készült.

Bilicsi Tivadar 1981. július 11-én hunyt el Siófokon. Emlékét tábla őrizte a család nevezetes rezidenciáján, a XII. kerületben, melyet a villa felújításakor eltávolítottak.

Már hétévesen nagy sikert aratott egy színielőadáson, később pedig a gimnáziumban szerzett rajongókat (és persze ellenségeket is) paródiáival.

1925-ben fejezte be tanulmányait az Országos Színiegyesület tanodájában, ezután több színházban is eltöltött egy-egy évadot,. Széleskörű ismeretségre csak 1932-ben sikerült szert tennie, amikor a Terézkörúti Színpadon Csortos Gyulát kellett helyettesítenie a Weekend című darabban.

1936-ra Bilicsi Tivadar már a nagy nevek közé tartozott; az örökké mókás, karakteres fickó a filmesek érdeklődését is felkeltette, s 1935 és 1943 között több, mint hetven produkcióban szerepelt. Nem lett igazán híres filmsztár, viszont nélkülözhetetlen mellékszereplővé vált.

1945 után a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, de 1952-ben egy balhéja miatt nem kapott több filmszerepet. Később a Vígszínház társulatához csatlakozott. 1957 elején családostul megpróbált külföldre szökni, de elfogták. Befolyásos barátai révén sikerült csak megmenekülnie, s visszatérhetett a Vígbe, amelynek haláláig a tagja volt.

A hatvanas években, a televíziónak köszönhetően népszerűbbé vált, mint valaha, igaz nem színészi képességei okán, hanem a „Nem wurlitzer a verkli" és az „Apu, hogy megy be az a nagy elefánt" című és tartalmú örökzöldeknek köszönhetően.