Yasujirō Ozu

4

1903. december 12-én született Tokyo Fukagawa nevű kerületében. Japán rendező és forgatókönyvíró volt. Gyermekkorában gyakran elszökött az iskolából, hogy olyan filmeket nézzen, mint a Quo Vadis vagy a The Last Days of Pompeii. 1917-ben látta a Civilization című filmet, ami arra ösztönözte, hogy filmrendező legyen.

Pályafutását a némafilmek ideje alatt kezdte néhány komikus hangvételű rövidfilmmel. Fő témái a házasság és a generációk közti kapcsolatok. Ismertebb művei közé tartozik a Late Spring (1949), a Tokyo Story (1953), a Floating Weeds (1959), és az An Autumn Afternoon (1962). Ozu főleg technikai stílusáról és újításairól, valamint elbeszélő tartalmú műveiről híres. A váll fölötti kameraállásokat lecserélte a szemből való felvételre, ami olyan hatást kelt, mintha a néző is az események részese lenne.

Hírneve halála után is egyre nőtt, világszerte elismerik, és a történelem legbefolyásosabb rendezőjének tartják. A 2012-es Sight & Sound szavazáson Ozu Tokyo Story című művét minden idők legnagyszerűbb filmjének választották meg.