Az egyik legismertebb arab mese, ezúttal indiai köntösben. A tudós szülők mániájuk részeként kisfiukat Aladinnak keresztelik, majd elég hamar eltávoznak életéből. Szegény fiú egész gyermek és ifjúkora azzal telik, hogy menekül az őt csúfoló kortársak elől, akik mindenáron lámpásokat akarnak vele dörzsöltetni. Riteish Deshmukh telitalálat erre a szerepre, rettentően ügyefogyott, és minden energiáját arra pazarolja, hogy túlélje a saját életét. A háttérben viszont sokkal sötétebb erők munkálkodnak, és ilyen szempontból nagyon tetszik a hindi változat, az égvilágon semmiben sem egyezik meg a tradicionális mesével. Mindössze a lámpa és a dzsinn maradt meg.
A dzsinnt, akit ezúttal Geniusnak hívnak, Amitabh Bachchan alakítja, és már nagyon szeretne nyugdíjba menni, ezért is jól jön neki, hogy az ügyefogyott Aladin szabályosan elpazarolja a három kívánságát. Ki másra, mint Jasmine-ra, a városba frissen költözött lányra, akit Jacqueline Fernandez alakít (első filmszerepe, és szerintem borzasztóan halovány).
És még csak a film felénél járunk. A főgonoszt persze nem Jasparnak hívják, hanem Porondmesternek (Sanjay Dutt ha gonoszat alakít, akkor mindig nagyszerű, pl: Agneepath), akinek a tervei között szerepel, hogy megölje Aladint, emberré tegye Geniust, és befogjon egy üstököst. Ez utóbbi most sem világos nekem...
A meseszerű jelenetek, és a trükkfelvételek nagyszerűen sikerültek, a zene és a táncok, már megszokhattuk, kiválóak, a csihi-puhiból néhányat elhagytam volna, (főleg, amikor Amitabh Bachchan átmenetileg Bud Spencerré vált, az méltatlan volt hozzá), a gegek között viszont számos újat láttam, ezeken nagyon jól szórakoztam.
Igaz, hogy mese, de gyerekek ne nézzék meg. Nem nekik való.
