2019.05.10 11:29 MMcFly2015 Olvasottság: <100x
0

Egy teljesen fölösleges női Bosszúvágy feldolgozás

A Peppermint előzetese még megfogott, de amint megláttam a történet vázát és a rendező nevét, már sejthető volt, hogy ugyanabba a buta, klisés akcióorgiába csöppenünk, mint Pierre Morel korábbi filmjeinél (Elrabolva, Gunman). Az Elrabolva ugyan még sikeres volt, de nem lehet a végtelenségig ugyanazzal a sablonnal eladni egy filmet – egy középkorú színészt egyszemélyes hadsereggé alakítva.

A történet és a kivitelezés sem kínál semmi újat: az elmúlt harminc évben évente készül egy-két hasonló bosszúfilm kisebb-nagyobb költségvetéssel. Ez a zsáner már annyira elcsépelt, hogy önmagában nem elég egy film sikeréhez. Az egész cselekmény – még a „fordulatok” is – előre kiszámíthatók, mintha fejben már lepergett volna a teljes film, mielőtt egyáltalán befejeztem volna a nézést. A rendőrök és a kartelltagok egytől egyig sablonfigurák, akiknek az "ijesztő" gengsztersége inkább karikatúraszerű, mint félelmetes. Így minden feszültségnek lőttek, a negatív szereplők jelenetei pedig súlytalanok maradnak.

Egy teljesen fölösleges női Bosszúvágy feldolgozás

A lerágott csonton egyetlen értékelhető dolog marad: a kevés, de viszonylag jól megkoreografált akciójelenet. Bár Jennifer Garner nem tartozik a kedvenc színészeim közé, a rá szabott szerepben mégis meglepően jól helytáll. Az elején látott, idilli (inkább giccses) családi jelenetek után nem gondoltam volna, hogy képes lesz hiteles bosszúállóvá válni, de a tekintete és a bunyói meggyőzőek.

Mindez azonban kevés ahhoz, hogy emlékezetes film szülessen. Ahogy Bruce Willis sem tudott új életet lehelni a bosszúfilmes műfajba, úgy Jennifer Garner próbálkozása is gyorsan a feledés homályába vész. Ennél jóval több kellene ahhoz, hogy igazán kiemelkedő akciófilmről beszélhessünk.

akció | dráma | thriller

Riley North (Jennifer Garner), szerető anya és feleség élete egy pillanat alatt összeomlik, mikor férjét és kislányát egy brutális támadásban megölik. A kómából felébredt... több»

0