A B-film alaptípusa az USA-ban született meg. Eredetileg a családok becsalogatásának a vetítőtermekbe egyik eszköze volt, de aztán kiderült róla, hogy többre is jó. Például ígéretesnek tartott rendezők és kezdő színészek kipróbálására. Ez a történet szintén az említett két célt szolgálta a maga idejében.
A rendező, Oscar (Budd) Boetticher élt a lehetőséggel, és megvillantott valamit a tehetségéből. Később aztán a kisebb költségvetésű western történeteivel szép sikereket aratott. A főszereplő, Audie Murphy a világháborúból úgy szerelt le, hogy több kitüntetése volt, mint egy szovjet tábornoknak. (Nem könnyű feladat elérni.) Szám szerint 33-at kapott, és megérdemelten.
Vitathatatlan nemzeti hős volt. Elsősorban filmszínészként próbálkozott egzisztenciát teremteni magának, de a költészet és western dalok írása szintén része lett az életének. A filmvásznon sosem emelkedett az igazi nagy sztárok közé, de azért sokan kedvelték. Ebből a filmből kiderülhet, miért. Testhezálló szerepet kapott a jóindulatú, bátor, de az élet próbái között könnyen eltévedő főhősként. Magán a filmen csak a kiállításban tűnik fel a B jellege, a szakmai kivitelben igazából állná a versenyt a nagyobb volumenű vetélytársakkal. Igényesen szórakoztató darab, amely elsősorban a kisemberek szemléletmódját célozta meg, sikert remélve. Szolidan ugyan, de így is lett. A végkivitel kiállta az idők próbáját. Klasszikussá nem emelkedett, de a mai néző sem találhat komoly kivetnivalót benne. Még többet a műről a kritikai részen.
