Karla bátorsága megrendítő és csodálatra méltó, a film pedig egy nagy, piros felkiáltójel mindenki számára. A gyermekvédelem ugyanis nem játék. Nem egy dolog, amiről vitatkozni lehet a parlamentben meg a Facebookon, nem paragrafusok és törvénycikkek kérdése, hanem hús-vér emberi életeké, lelkeké, melyek az évek alatt felhalmozódó sérüléseket elszenvedve elvékonyult üvegedényekké válnak, amelyeket végül egyetlen csettintés apró szilánkokra robbant szét.
Hirdetés
A fiú, aki idős korára szellemeket lát, mert gyermekkorában „vigyázott” rá a nagynéni. A másik, akit „felsegített” a pap bácsi. A Szőlő utcát egy egész ország ismeri, és egy teljes kormány nézett rajta keresztül, mintha csak egy tiszta ablaküvegről lenne szó. Ezek azok, amikről én tudok, és hányan lehetnek azok, akikről mások tudnak, és még hányan azok, akikről nem tudnak. A film végén is idézett UNICEF-felmérés szerint a világon minden 5. gyermek érintett, és a szintén idézett, Európa Tanács által kiadott álláspont szerint az áldozatok egyharmada sohasem beszél a vele történtekről.
Mellettem a film kezdete után még sokáig zörgette valaki a cukorkás zacskóját, de szerintem ez nem az a film, amely mellett az ember popcornt ropogtat. Ha belevág, tisztelettel kérek minden leendő nézőt, hogy 100%-os figyelmével tisztelje meg Karlát és a világ összes Karláját, meg Annabelle-jét, meg Gustavját, akik névtől és nemtől függetlenül nap mint nap ugyanazt szenvedik el. Az érintetteket leszámítva mindenkinek ajánlom, nekik számolniuk kell az újratraumatizálódás kockázatával. Elmélyült, jól értő filmnézést kívánok, és igazi, építő, emberi beszélgetéseket előtte és utána is!
NA Karla (2025)
1962-ben Münchenben a tizenkét éves Karla bátor lépésre szánja el magát: feljelentést tesz saját apja ellen, hogy véget vessen az évek óta tartó bántalmazásnak, és védelmet... több»
Szereplők: Elise Krieps, Katharina Schüttler, Ulla Geiger, Rainer Bock, Imogen Kogge
