Ritkán nézek sorozatot, de ez kivétel

2017.09.01 17:14 Berto49 Olvasottság: 636x

0

Végre sikerült megnéznem ezt a három évadból álló, 17 részből álló sokak által kitűnőre értékelt sorozatot. Ritkán nézek sorozatot, mert egyrészt szinte csak sportközvetítéseket nézek a TV-én, másrészt ha egy történetet szokásos filmhosszban (max. 180 perc!) nem lehet elmesélni, az az esetek többségében engem halálra untat. Kivétel volt „A Hajsza”, de a harmadik évadja már „nyújtsuk a rétestésztát!” felkiáltással készült.

Az előző két évadhoz képest vontatott, unalmas, feleslegesen pszichologizáló epizódok voltak, jobbára csak a nézők szájába rágták az előzmények mozgatórugóit. Az meg végképp hihetetlen és nevetséges, hogy egy ártatlan ember csak azért vállaljon egy gyilkosságot és vele egy életfogytiglani rabságot, mert a Szépfiú évtizeddel azelőtt nem őt választotta a pederaszta lelkész új kedvencévé. A sorozat kapcsán főként a kifogásaimról írok, mert pozitívum, hogy egyáltalában volt türelmem végignézni. Egy kivétellel nincs egyetlen rokonszenves figurája sem! Természetesen a sorozatgyilkos Paul/Peter nem lehet szimpatikus, leginkább annak örültem volna, ha a második évad végén sikerült volna lepuffantani.

Semmilyen gyermekkori sanyarú sors, trauma, szexuális zaklatás nyomán nem indokolt ilyen rémmé, szörnyeteggé válni, ennek ellenére elég sok sorozatgyilkost ismer a kriminológia. (Sajnos Hasfelmetsző Jack kiléte máig sem vált ismertté.) A mérhetetlenül ellenszenves figurát jól alakította Jamie Dornan. Spector mellett a legutálatosabb szereplő a ribanc-tanonc Katie. Őrült szenvedéllyel imádni egy többszörös gyilkost, ez a tény minden határon túlmegy. Csodálkoztam azon a mérhetetlen liberális módon, ahogy az igazságszolgáltatás bánt vele. Mi lesz egy 16 éves lányból felnőtt korában, ha már félig gyerekként ilyen antiszociális a viselkedése? Az én ítéletem szerint életfogytiglani magánzárkában töltött börtön járt volna neki, a felfüggesztés teljes kizárásával. Ott aztán kedvére kéjeleghetett volna imádottja képernyőn látott kielégülésének visszaidézésével. A sorozat nyomozónője, Gillian Anderson sem egy szerethető figura, főleg az első évad alapján. Rettenetesen beképzelt, érzelmileg megközelíthetetlen szőke jégcsap nagyon ellenszenves, főleg mióta olvastam a színésznőről bizonyos dolgokat (sokszor „játszott a másik csapatban”). Valamelyik részben aztán a készítők is megenyhültek iránta akkor, amikor egy vadidegen haldokló öregasszony utolsó perceiben jelenlétével enyhítette az elmúlás kínjait. Viszont pengeéles logikával rendelkezett és a csapatát kitűnően vezette. Más kérdés, hogy nem ismerte az aranyszabályt: „házinyúlra nem lövünk!” és férfipartnereit kénye-kedve szerint a munkatársai köréből választotta. Arról a férfiről sem tudok semmi jót írni, aki családos emberként egy füttyentésre megjelent a szállodai szobájában. A következő nap meg is bűnhődött a kicsapongásáért, kisfia szeme láttára lőtték szitává. Stella nem tanult a leckéből, mert szemet vetett a friss hús Andersonra, aki szintén megjárta, karját egyszer meglőtték, egyszer pedig ugyanazt a karját eltörték. Spector felesége a tésztaképű Sally Ann csecsemőgondozóként vak és süket volt férje iránt. Akármennyire is próbálta Paul leplezni a gyilkosságok utáni izgalmi állapotát, a nőnek éreznie kellett volna, hogy valami nagyon nincs rendben. Öngyilkossági kísérlete pedig a létező legnagyobb őrültség! Olívia és Liam életét is feláldozni a saját gyengesége miatt megbocsáthatatlan. A folyton tátott szájjal bámészkodó vörös rendőrnő (Annie?) azzal is tetézte az ellenszenvemet, hogy nyíltan megmondta: „meleg vagyok”. Konzervatív vagyok? A rendőri testületben azért nem kellene ezt a devianciát megtűrni. A végén már azt vártam, hogy ő meg Stella „megvigasztalják” egymást. Szerencsére ez a jelenet nem következett be. Még talán Jim Burns figurája a leginkább elfogadható, bár az elhatalmasodó alkoholizmusának oka előttem rejtve maradt, de legalább a miérten el lehet gondolkozni. Minden egyebet jól megcsócsálva megetettek a sorozat nézőivel. A kivételesen rokonszenves szereplő a védőügyvéd asszisztense. Ő látva és tapasztalva a főnöke mérhetetlen aljasságát, csapot-papot otthagyva lelépett a színről. Ezt igazán karakán magatartásnak tartom. A leírtak ellenére az értékelésem: jó, mert az utolsó évad kivételével izgalmas, pörgős, filmszerű volt.