A filmet eredetileg a 2009-es amerikai After Dark Horrorfesten mutatták be a nagy közönség előtt.
Maga az alkotás története egyáltalán nem lett túlbonyolítva. Egy fiatalokból álló társaság valahol a világ végén autóbalesetet szenved, majd a rossz sorsuk egy igencsak elhagyatott kórházba vezeti őket, ahol a személyzet „kissé” nagyon gyanús. Ezután – soha nem találnátok ki – fogyni kezdenek a szereplőink.
Persze ettől a filmtől senki ne számítson forradalmi újdonságokra vagy falakat döntögető eredetiségre, itt bizony egy régimódi, nagyon alacsony költségvetésű exploitationről van szó, ami kizárólag az alantas és bűnös vágyak kihasználásáról szól.
Az egész produkcióról hihetetlenül süt a másodvonalas jelleg, a film szinte csak a vér és az erőszak tekintetében tud – viszonylag – emlékezeteset produkálni.
A képi világ a rikító, legtöbbször sárga, piros, kék, zöld színű fények gyakori használatával nagyon filléres és színpadias hatást kelt, viszont legalább nagyon harsány. A gonosztevőket alakító színészek ismert B-kategóriás rosszarcok (Robert „T-1000” Patrick, Robert LaSardo, Michael Bowen), a többiek pedig a „futottak még” skatulyába tartozó fiatal színi tanodások. A rendezői munka „szódával és vörös borral elmegy”, az operatőr és a vágó nagyjából hozza az elvárhatót, a tempó és a játékidő megfelelőnek minősíthető, de semmi több.
Mint mondottam, a filmben a hangsúly a splatter-gore-on van. Ha túléljük a kissé döcögős első fél órát, utána már beindul a móka, és a forgatókönyv menetrendszerűen szállítani kezdi az erősen közepes szinten megvalósított, de brutális vérengzéseket.
Van itt fejbe fúrás, belezés, „agyatlanítás” stb., stb.
Néhol kapunk egy késhegynyi brutális humort meg egy-két sablonos ijesztgetést is, de ezek igazából nem nagyon változtatnak a produkció összképén. Jó pontot jelent, hogy – ahogy az kell – a fináléra megizmosodik a film, így az utolsó negyedórában megtapasztalhatunk egy orvosilag teljesen hiteltelen, ám felettébb iszonytató megoldást; itt láthatjuk az emberi test legkomolyabb, rémálomba illő dekonstrukcióját (egy ponton Clive Barker neve is eszembe jutott a jelenetről); és az izgalmak is itt hágnak az igazi tetőfokukra.
A produkció alapvetően szimpatikus vonása, hogy abszolúte nem vállalja túl magát. A 90-es évek videótékás horrorjait teljesen másoló, vagy inkább megidéző módon, erőlködés nélkül, szépen ellátja a feladatát, bármiféle hozzáadott sallang nélkül.
Nincs benne semmi „meta”, még határozottabb idézőjeleket vagy kikacsintásokat sem tartalmaz. Pőre szórakoztatás a horrorimádó rétegnek.
Ezt a mozit kár lenne ennél jobban kivesézni, vagy kielemezni – nincs is benne sokkal több.
Az Autopsy egy egyszeri fogyasztásra kiválóan alkalmas filmecske, persze csak az erősebb gyomrú horrorfanok számára.
Nekem így egyszeri megtekintés után hamar felejtőssé fog válni, így gyorsan lejegyzem.
Közben sül a pizza a sütőben, és ez a lényeg.
48 Autopsy (2008)
Az Autopsy című horrorban egy fiatal lány igyekszik megtalálni eltűnt barátját egy különös és vérfagyasztóan csendes kórházban. Felfedezése azonban megfagyasztja a vért... több»
Szereplők: Jessica Lowndes, Robert Patrick, Robert LaSardo, Michael Bowen, Ross McCall
