Legszívesebben az általános iskolában használt módszer szerint osztályoznám ezt a filmet, amely szerint tartalom: ötös, külalak: egyes.
A tartalom elsősorban az irodalmi alapanyagnak köszönhető, mert Ottlik Géza minden írása remekmű gyanús, így ez is, amely részben az „Iskola a határon”-ból megismert két szereplő, Bébé (tisztességes nevén Both Benedek, de mindenki csak így hívta) és a vele gyerekkorban vérszerződést kötött barátja, Halász Petár további sorsát meséli el. A külalak jelen esetben a túlságosan sötét (takarékoskodtak a világítással?) képeknek, illetve a minősíthetetlen hangmérnöki munkának szól. Szerencsére a film megnézése előtt elolvastam az eredeti írást, így volt némi fogalmam arról, hogy mit motyoghat az egyébként kiváló színészi gárda, pedig a jobb érthetőség kedvéért fülhallgatót használtam. Andorai Péter (Petár) és Cserhalmi György (Bébé) egyébként sem az acélos beszédhangjukról híres, de az ebben a filmben nyújtott hangbéli teljesítményük mindent alulmúlt. Nem először írom le, hogy a magyar filmeknél és a mostani szinkronok többségénél ez a súlyos hiba mutatkozik. Ezért szeretem a feliratos filmeket, de ott meg sok esetben a helyesírással vannak gondok.
Személy szerint nekem Udvaros Dorottya (Lili) alakítása tetszett a legjobban, bár a „foglakozása” nem kimondottan kedvelhető. Az nagyon jó húzás volt, hogy a sok esetben ellenszenves Petár megszemélyesítését Andorai Péterre bízták, mert a magyar színészek közül őt kedvelem a legkevésbé, ami nálam már szinte fóbia. Boldog idők, amikor a TV-ben még ilyen adaptációkat lehetett elcsípni!
