Csapjunk csak bele a lecsóba! Becsatlakozunk hirtelen az első részbe, ugyebár... (vagy ismételjük?) Ismét Sam Raimi ül a rendezői székben, de a producer (az egyik) immár a főszereplő, Bruce Campbell, aki ismét elkápráztat minket mimikáival és játékával.
Ám ezúttal nem öt fiatal, csak kettő, Ash és Linda (Denise Bixler) érkezik meg az erdei kunyhóba. Hogy miért, a fene sem tudja, és szerintem nem is igazán lényeges a sztori szempontjából.
Az a bizonyos gonosz, aki embereket képes megszállni, a szörnyű démon ismét felébred, a főszereplő, Ash (Bruce Campbell) pedig (csakis és szigorúan) önvédelemből megint lefejezni és eltemetni kényszerül a kissé átváltozott kedvesét (az első részből ismételten).
Néha kissé balfácán hősünk kis ideig egymaga kénytelen küzdeni külső és belső démonaival, míg végül négy újabb szereplő, köztük a ház előző lakójának, a gondokat okozó, félelmetes, emberi vérrel írt, emberbőrbe kötött Necronomicon megtalálójának a lánya, Annie (Sarah Berry), és közvetlen munkatársa, Ed (Richard Domeier), és két helyi "redneck", Bobby Joe (Kassie Wesley DePaiva) és Jake (Dan Hicks) érkezik a házikóhoz.
Míg az újonnan érkezettek igen hamar megtapasztalják a démonok dühét, Ash rengeteg szerencsétlenkedés, csetlés-botlás és igen vicces pofára esés árán lassan egy "modern hero"-vá avanzsál... Ash karaktere egyszerűen fenomenális, és egyben néha katasztrofálisan együgyű. A fekete humor is "tombol" a filmben, sokszor nem tudjuk, sírjunk, vagy féljünk, netán kacagjunk-e. Ash hol laza, hol rémült, hol flegma, de mindenféleképpen hatalmas jellemfejlődésen esik át, és igen, simán tudunk vele azonosulni.
De amúgy is, ez egy "horror-slapstick", amiben Bruce Campbell a legjobb "charlie chaplini" hagyományoknak igencsak megfelelően botladozik, esik-kel, csúszkál (belekben, testrészekben és véren), és szinte mindig szenved, csak hogy aztán újra és újra felálljon, de minden egyes alkalommal egyre keményebben és elszántabban. Mint egy fura rajzfilmfigura, amit kilapít az úthenger, de aztán, szó szerint, felhajtogatja magát a padlóról, és újra háromdimenzióssá válik, és csak megy, és megy tovább.
Tegyük a szívünkre a kezünket! Bruce Campbell mindig is egy zseniális "B"-kategóriás színész volt, és az is maradt, ám hihetetlen manírjai és igencsak eltúlzott gesztusai kiválóan illeszkednek ennek a mozinak az elmeháborodott világába. Merthogy a film pompás képi világára és parádés forgatókönyvére nincsen jobb szó a hibbant elmebetegségnél...
Sam Raimi ebben is kitett magáért. Néhány érdekes példa, amely kiválóan szemlélteti a film hihetetlen beteg mivoltát, mint például a halott Linda balett táncot lejt a holdfényben, vagy amikor a totális őskáosz a tetőfokára hág, Ash-t kiröhögi a kunyhó berendezése – na itt azt mondtam, ezt már nem lehet "überelni". Dehogynem! Mint például a filmben a kiontott tengernyi vér nem mindig vörös, de alkalmanként zöld vagy kék... Na ugye?
Szinte színpadi hangeffektek és megvilágítás. Harsány, és az arcunkba mászik, valami elemi erővel. De persze a komolytalanságot a bőséges "gore" is aláhúzza, sőt, pontosabban, maga a "gore" is röhej, úgy, ahogy van. Mint már említettem, fekete, kék és zöld vér fröcsög és spriccel, karok, belek, belsőségek, lábak, fejek repkednek folyamatosan, az emberi (és persze nem emberi) testek igényesen és gusztustalanul profán módon pusztulnak, szinte az egész film egy csodálatosan ízléstelen geg, de hathatósan csapódik az arcunkba.
Ami nem kifejezetten lett jó, az alkalmazott "stop-motion" trükkök voltak. Néha kissé kínosan rosszra sikerültek. (Ennyi a negatívum.) És ezt Sam Raimi, Peter Deming és a zeneszerző, Joseph LoDuca újra és újra képes egy fokozattal feljebb tolni, amikor már azt hitted, az abszurditás elérte a végső határait, indul egy szemgolyó, és megtalálja a nyitott szájat.
Valahogy vegyük komolyan, mert hatalmas munkát toltak bele a fiúk! A film mára klasszikussá avanzsált, és egy igazi horror-eposz. Respect! Raimi, na meg Campbell szép lassan elindultak a világot meghódítani. Jelzem, sikerült. Nekem hatalmas kedvenc.
Ash (Bruce Campbell) barátnőjével, Lindával (Denise Bixler) egy erdei kunyhóba megy, hogy együtt töltsenek egy kis időt. A kunyhóban egy magnót találnak, amin egy titokzatos... több»
