Mert hol a határ az élet és a halál között?
Mert végtére is kik az élők, és kik a holtak?
Jo-Ba-Reun rendező most megmutatja nekünk, ezt ő maga hogyan gondolja...
Három sztorira szedte szét a filmet, és aztán lezárásként a negyedik sztori, ami a film lezárása is egyben!
Nézzük, mit láttam...
A film főszereplője, Ji-Woo (Sung Joon) képregényíró és oknyomozó riporter is egyben. Éppen a Gwang Lim ház legendája után kutat, amit állítólag egy bűnszervezet építtetett, és a lopott, rabolt pénzt rejtették el benne...
De először egy lelencház volt, ahol volt egy tűz, és ott bizony gyermekek égtek bent.
A ház gondnoka, Kim Hong-pa pedig elkezd mesélni...
Egy íróról...
404. szoba...
Egy író, Lee Chang-hoon válságba kerül, és elköltözik otthonról. Kisgyermek, és egy állandóan aggódó anyát hagy otthon, hiszen így aztán, a zajban végképp nem tud az írásra koncentrálni. Az ingatlanos (Seo Hyun-woo) szerint nagyon jó kis lakás, csendes, nyugodt...
De sajnos egész nap gyermekek rohangálnak és zajonganak, ezért itt sem érzi otthonosan magát. Cipők vannak szanaszét a felette lévő emeleti folyosón, és ahogy beles a felső lakásba, ott is rengeteg régi, poros gyermekcipő...
A lezárás is nyugtalanító...
Egyik nap hazaér, és látja, hogy az ő bérelt lakása is tele van cipőkkel. Ki akarja dobni őket, kinéz a kukucskálón, és három gyermek ott áll az ajtó előtt háttal, és furcsán remegnek. Ijedtében hátralép, és látja, bent a lakásban is valamiféle különös lények figyelik, immár bentről...
Majd a gondnok mondja Ji-woo-nak, hogy az író bizony már két éve eltűnt!
De Ji-woo több ilyen sztorit akar, és a gondnok ismét mesélni kezd...
907-es lakás, egy szép fiatal nő, aki éppen az anyjával beszél telefonon...
A téma persze a párkapcsolat, az anyja haragszik, hogy a kedves gyógyszerésznő (Park So-jin) nős férfival tart fenn kapcsolatot!
Este jön a szeretője, aki a nő miatt lebukott otthon, miután este az üzent neki. Zuhanyzik, a víz folyik, és a férfi furán imbolyog a zuhany alatt, és azt ismételgeti, hogy „El ne mondd senkinek! Zuhanyozom!”
A nő rányit, a rádió halkan szól, de a zuhany alatt senki nincs...
Majd snitt, és a szerető most ér haza ténylegesen, a ruhája véres, és elmondja, hogy megölte a feleségét, mert a nő lebuktatta, és már a rendőrség is keresi.
Ismét vágás, és megint azt látjuk, valaki zuhanyzik, és száll a gőz, szól a rádió. Valaki folyamatosan mondja, hogy "El ne mondd senkinek! Zuhanyzom!"
Majd váltás, szerető be, tiszta véresen egy kalapáccsal a kézben, és minden tiszta vér, a kezében a felesége levágott feje!
Ránéz a nőre, és vádlóan kérdi: Miért mondtad el?
Snitt, megint Ji-woo és a gondnok látszanak, ahogy ismét egymásra néznek, és beszélgetnek...
A harmadik történetbe kezd bele...
Az ingatlanosról szól (Seo Hyun-woo), aki éppen az anno eltűnt írónak adta ki a lakást. Hazaér, vacsorázik, és nagyon megdicséri az ételt a „feleségének”, aki egy bábu!
Csak már kissé viseltes, pont leszakad a feje, de a férfi gyengéden megigazítja.
Vacsora vége, és a férfi álmában rémisztő dolgokat álmodik, izzadtan ébred fel.
A csap másnap eldugul, és a szerelő megjavítja, rengeteg hajat és egy láncot kivéve a csapból. Mivel nemrégen vette ki ő is a lakást, felhívja az előző bérlőt, hogy a tisztítást fizesse ki, de csak valami halálhörgés szerű hangot hall a telefonból.
Este felhívja a céget, ahonnan a babáját vette, és visszaküldi, hogy javítsák meg. De éjjel arra riad, hogy a víz megint nem folyik, és a baba már-már eltűnik a csapban. Majd szép lassan a baba kezd kiemelkedni, és elindul felé, mire a férfi őrült sebességgel befut a másik szobába!
Snitt ismételten, majd azt látjuk, hogy Ji-woo beszélget az ingatlanossal, aki a hagyományos japán köpenyében ül, majd mikor megmozdul, látszik, hogy mindkét keze csuklóból hiányzik!
Ji-woo otthagyja a házat, és otthon ezeket a történeteket megrajzolja képregényként. Elviszi egy kiadó főszerkesztőjéhez, aki nagyon megdicséri, de elmondja, hogy kell még egy történet, hogy meglegyen a lapszám.
Visszamegy a házba, de a gondnok azt mondja, a sztorik elfogytak. De aztán rövid gondolkozás után csak mesélni kezd egy újabbat!
604-es szoba...
Egy, az Egyesült államokban tanuló diákot (Kang You-seok) kidobnak az egyetemről, és hazatér Koreába...
Nem akar a szüleihez hazamenni, és így egy volt általános iskolai osztálytársához megy, hogy egy pár napig ott éljen...
De az érkezés után, ahogy lepakol, szétnéz alaposan, és látja, hogy minden penészes...
A falak, a padló, az ablakok, az ajtók, a képek a falon, a hűtő, de még az ételek is tiszta penészesek...
Ráadásul a cimborája úgy eszi penészesen az ételt (Lee Suk-hyeong), hogy nem is érdekli.
Kang felajánlja, hogy kitakarít, és mire a tulaj srác hazaér, meg is teszi...
Bemegy az üres szobába, ott kétszer annyi penész, egy családi fotó is, amin alig látszanak a személyek a penésztől.
Ott is pöpecül kitakarít, de a barátja, mikor hazér, elkezd ordítani, hogy hol vannak a szülei?
Erre Kang „bepöccen”, és megijed, készül elmenni. De már késő, mert a penész mintha élne, terjed, és a srác, ahogy hátrál, a szobában lévő kép beszippantja, ahol már ott a barátja is a kép szélén.
Majd snitt, és ismét a gondnok és Ji-woo.
A gondnok azt mondja, hogy az 1504-es szoba még rejt titkokat!
Ám azt nem tudja, hogy a szektavezető itt van elrejtve, aki egy leláncolt alakváltó és démoni lény...
Ahogy Ji-woo menekül, megtudjuk a sztori elejét...
A gondnok annak idején egy tolvaj volt, és a szektavezér eldugott pénzét kereste egy sittes cimborájával...
Megtalálják a pénzt, de ezzel felkeltik a démont, aki megöli a gondnokot, és alakváltóként belebújik a bőrébe. Tehát a gondnok a volt szektavezér, és már démon. Ji-woo-t bezárja a gondnok testében egy szekrénybe, és magára hagyja, aki őrülten dörömböl. De a gondnok megfordul ördögi mosollyal, és ő már hirtelen Ji-woo lesz.
Majd snitt, és új nap. Kolléganője (Kim Bo-ra) keresi a fiút, és bemegy a házba, és ott van Ji-woo (az alakváltó démon persze), aki kissé furán viselkedik. Mikor Kim megkérdi, mi a baja, Ji-woo sátáni vigyorral mosolyog, és a szeme teljesen befeketedik...
Na!
Nekem nagyon bejött, hogy a sztorik összekapcsolódnak, és mégis egységet formáznak. Zseniális képi világ, sötét, komor, félelmetes helyszín, szép színek, többségben sötétvöröses árnyalatok a vér és szenvedés, fájdalom szinonimájaként.
A zene is félelmetes, pont aládolgozik a képi megoldásoknak, szinte belesimul a történetekbe...
Mindenféleképpen ajánlott a zsáner szerelmeseinek!
Jómagam már régen láttam ennyire letisztult horror mesét, ami ténylegesen szórakoztató!
Az IMDb-n 2200 vélemény után 6,0/10-es, a TMDB-n 179 szavazat után 73%, nálam pedig öt csillag és 85%...
Megérdemli bőven!
