Egy feltörekvő hatalom a már pozícióban lévő ellen mindig módot ad egy látványos történelmi film összehozására. Két császár küzdelme pedig a történelmi helyzetet eleve izgalmassá teszi. (Oroszországban hivatalosan nem cár uralkodott már igen régóta. A birodalom élén császárok álltak. Az más kérdés, hogy a köznyelv megőrizte a régi méltóságot, egészen 1917-ig.)
Oroszország kolosszusnak számított az ereje folytán, de a külföldi katonai vélemények szerint már agyaglábakon állt. Japánt harcias "kis tigrisként" tartották számon, de a belső gazdasági problémái miatt kérdéses volt, elbír-e egy elhúzódó küzdelmet.
Azt hiszem, a történet megvalósítása nemzeti ügy lehetett Nipponban, mert szinte minden jelentős színész sorba állt a kisebb szerepekért is. Ezen a téren nincs is semmi gond. Viszont az itt fontosnak számító tömegjelenetek beállításai ismétlődőek, sematikusak. A film ritmusa sem szerencsés. A japánok nem akarták csak önmagukat fényezni.
A mesén belül az orosz katonák elszántsága megegyezik az övékkel, megadják nekik a tiszteletet, miként az orosz kultúrának is. A valóságot mutatják, amikor azt hangsúlyozzák, hogy a siker egyértelműen a két hadsereg vezetésének felkészültsége közötti különbségen múlott. Nem holmi hadakozást dicsőítő történetet lehet látni. Mindkét fél erősen megszenvedi az eseményeket.
Kiderül, hogy a lobogó lelkesedés kevés, a háború elsősorban anyagcsata. A 203-as hegy az erődítményrendszer központja, emiatt a birtoklásáért mindkét fél bőven küldi halálba a katonáit. A történelem pedig számos alkalommal igazolta, bevehetetlen vár nem létezik. Minden rendkívüli emberi elszántság és kitartás ellenére előbb-utóbb elesik az ostromlott hely, ha idejében nem érkezik meg a felmentő sereg.
A mai néző számára érdekes lehet a történelmi távlat. Hiszen tudjuk, az Orosz Császárság ezen kudarc után végképp elindult a bukás útján, melyet belső lázadások és az I. világháború tett teljessé. A győztes Japán sem igazán járt jól. A szamurájok kora ugyan lejárt, de a szellemiségük megmaradt, beleértve a területszerzési vágyakat. "A Felkelő Nap Országa" a siker után belépett a gyarmatosítás korszakába, amelytől végül a II. világháború szörnyűségei után tudott csak megszabadulni. Néha győztesnek sem jó lenni egy háborúban.
A film a korhű ábrázolás, gigantikus díszletek és az impozáns statisztahad miatt jelentősen eltér a mai, nagy formátumú történelmi filmek megvalósításától. A kétségtelenül meglévő sutaságai ellenére unikum jellegű, stílusában a régi idők mozijait idézi, mint például "A könnyűlovasság támadása," "Lándzsák hajnalban," vagy a "Waterloo." Remélem, ez segít a megtekintési döntésben. Plusz infókat erről a filmről a kritikai részen lehet olvasni.
73 Port Arthur (1980)
dráma | háborús | történelmi
Japán alig 70 évvel az elzárkózást hirdető politikájának feladása után már nagyhatalomnak számít. Hódító szándékkal tekint a Koreai-félszigetre. Oroszország, amely... több»
Szereplők: Toshirō Mifune, Tatsuya Nakadai, Akihiko Hirata, Shigeru Amachi, Teruhiko Aoi
