Bár a film a szokásos felirattal kezdődik: "blabla... élő vagy holt személyekkel való esetleges hasonlóság csupán véletlen dolga.. blabla", mégis nyilvánvaló volt Indiában, hogy Silk Smitha élete inspirálta a készítőket. Mi nem ismerjük őt, de a neten elnézegetve a képeit, és olvasva a Wikipédián, hogy mindössze 36 évesen öngyilkos lett, én is erre gondoltam.
Vidya Balan elképesztően jól alakítja Silket. A vidéki falusi lány, aki bármit megtenne azért, hogy sztár legyen, és az is lesz, míg végül rá kell jönnie, hogy ez a világ mocskosabb, mint azok a képek, amelyek róla készültek. A D-kosaras melltartó nem elegendő ahhoz, hogy kitartson élete végéig a sztárstátusz, de nem is hagyják, hogy tovább léphessen. Pedig öt nyelven készített filmeket (hindi, malayalam, kannada, tamil és telugu), nem volt buta ember, mégis bedarálta a kettős mérce.
Ahogy utánaolvastam, nem kis teljesítményre volt képes, 1978 és 1996 között 94 (!) filmben szerepelt. És egyetlen film bukása elegendő volt ahhoz, hogy mindenki elforduljon tőle. Hihetetlen bátorság kellett ahhoz, hogy merész legyen a hagyományosan prűd indiai filmekben, de volt tartása, ereje, bár a végén belerokkant. Halála után stílusikon lett belőle, előszeretettel hivatkoznak rá, és megnyitotta az utat a szókimondóbb, felnőttebb filmek felé.
Vidya Balan körül sertepertélő férfiak csak kiszolgálják, keretet adnak neki (Tusshar Kapoor, Naseeruddin Shah, ), egyedül Emraan Hashmi (ellensége és ellenfele) látja meg benne az embert.
Leginkább azt sajnáltam, hogy sok narrációnál hiányzott a felirat, a narrátor Emraan Hashmi volt, kíváncsi lettem volna, mit mondott.
