Balhé

Az első évad miatt nem húzom le, de a második évadot meg se nézzétek! Óriási különbség, az első évad az egyik legjobban sikerült sorozat, a második katasztrófa.

Ritka erős sorozat ez a Netflixtől, aminek nem lehet a szemére vetni, hogy nem elég átgondolt, nem elég eredeti vagy nem volt elég jó a casting. Itt most valami nagyon összeállt, viszont azt hozzá kell tenni, hogy van az egésznek egy nagyon sajátos h... Többangulata, ami ha nem jön be már az első résznél, akkor nem is feltétlenül érdemes folytatnod, ha viszont igen, akkor rá fogsz kattanni a Balhéra.

Számomra az érdekes újdonság erejével hatott a nehezen meghatározható műfajú forgatókönyv, ugyanis sem a dráma, sem a vígjáték megnevezés nem fedi le a tartalmat. Leginkább egy streaming élettörténet cinikus emberekről, ami persze erőltetett megnevez... Többés, és a humoros párbeszédek ellenére sem egy könnyed szórakozás. A bevezető képsorok azonnal magukkal ragadnak – akár magyaros íze is lehetne az erőszakos közúti veszekedésnek –, a film azonban megtalálja a sajátos Los Angeles-i és dél-kaliforniai mosolygós hangját és közegét. Mindenesetre nagyon elgondolkodtató, hogy a kicsinyes sérelmek által kiváltott reakciók megoldására, társadalmi rétegtől és intelligenciahányadostól független módon, csak a kényszeres düh és viszály adhat megoldást. A két főszereplő (Wong és Yeun) alakítása szerintem zseniális. Valójában ellenszenvesek, mindkettőjük élete üres, de az egymás ellen folytatott, fordulatos küzdelem során mindketten közel kerülnek a nézőhöz, és már-már rokonszenvvel követjük a küzdelmüket. A Balhé egy hullámzó ritmusú, fordulatos, szórakozás, kb. harminc perces epizódokkal.

A Beef egy érdekes alapötlet mögé rejtett lélektani dráma. Az első epizód lendületét azonban a későbbi epizódok nem tudták hozni, és a sztori csak nyúlt és nyúlt, és úgy éreztem, sok epizód csak egy olyan hangulatot épít, amit már korábbi epizódokban... Több többször láttunk. A két főszereplő egész sok teret kapott, és mindketten kiválóan játsszák a szerepüket, azonban körülöttük majdnem mindenki iszonyat egyoldalú és sztereotipikus, így totál az az érzés, mintha egy mesét néznénk, nem egy drámát.