kabel

Sínen
Azt hittem nyújtott, melankolikus hangulatfilm lesz a Train Dreams, és hát valahol az is volt, mégis meglepően megérintett. Egyszerű története az elmúlásról, életről és gyászról nem meglepetésekre, vagy korábban nem ismert elemekre építkezik, mégis erős, természetközeli látványvilága és sztoikus, időben megfagyott figurája egy érdekes lenyomata a század eleji zeitgeistnek. Egy ember története ez, aki egy isten háta mögötti kis faluban nőtt fel, egész életében favágásból élt, mégis átélte, amikor Armstrong a Holdra lépett. A film lassú, de mégis érzelmes és lezárásában összeér minden és marad is min filozofálni. A felszínen ez tényleg csak egy egyszerű történet, Robert nem ismerte szüleit, e... több»

Láncreakció
Hát ez kimagaslóan gusztustalan és undorító volt, de nem igazán jó értelemben. A leggusztustalanabb rész nem is a folyamatos, bagózós trehányság volt, hanem a főszereplő macskaember kinézete. Amikor ilyen hatéves színvonalon próbálnak komoly és rétegelt drámát összehozni animék, mindig elmosolyodom, mert olyan érzékenységgel állnak hozzá ezekhez a témakörökhöz, mint egy kalapács. Mindig ezek az ultra extrémekben gondolkodás, túltolt jelenetek, túltolt minden. Minek mélységet látni bármiben, ha ennyire fekete-fehér a világ? Kenjünk inkább undormányt a képernyőre és abból lesz majd a sorozat, gondolom, ez lehetett az indok ennek a létrehozására. Igen, van egy macskanő, igen, láncdohányos, igen... több»

Cápák hol?
Cápákat csak stock felvételen mutatni a cápás filmedben merész vállalás. Az öböl egy borzasztóan gyenge alkotás, erőtlen, unalmas, ingerszegény fehér zaj az egész, ahol buta, antipatikus emberek folyamatosan idióta döntéseket hoznak. A film nagy részében arra vártam, hogy végre a cápák magukra találjanak, és megzabálják ezeket a semmirekellő karaktereket. Nincs igazán feszültség vagy durva marcangolás sem. Nyilván nem Scorsese-mozit vártam, de ez cápás film fronton sem állja meg a helyét. Kis hajó, két lány, két csávó, egy elromlott motor és éhes tigriscápák. Kapaszkodj meg, mert a film kb. kétharmadában senki sem hal meg, de ne aggódj, utána sincs jelenet, ahol ember és cápa egyszerre van ... több»

Bejárónő, kijárónő
A The Housemaid: A téboly otthona talán a legtipikusabb thriller. Csavarjai kiszámíthatóak, de kellemesek, megnézésére a legfőbb indok két női főszereplőjének játéka lehet. Ha kapcsolatidrámás filmre vágyunk, ideális moziélmény, még akkor is, ha témájához nyúltak már korábban izgalmasabban és kifinomultabban más rendezők. Főszereplőnk, Millie egy lecsúszott leány, aki házvezetői állást kap a gazdag Winchester családnál. Az eleinte remek lehetőség azonban egyhamar egyre kényelmetlenebbé válik, a ház asszonya, Nina minden alkalmat megragad, hogy szívassa őt. Hazugságok, ferdítések, vádaskodások és komor, múltbeli események keverednek a cselekményben. Eközben Millie egyre közelebb kerül Nina tö... több»

Gyermekkorunk hősei ismét rosszalkodtak
Nincs elég kifordított, átkontextualizált, komor hangulatú és túl drámaivá formált mese még, így itt van Robin Hood halálának históriája, egy halál unalmas hangulatfilm a bosszúról, tudod, arról, amiről hőse ismertté vált. Ja, nem... Egy kimondottan ingerszegény mozi ez, ami annál unalmasabbá vált, minél tovább néztem. Az elején még hősünk találkozott mindenféle figurával, akik a moralitás egyik-másik oldalán álltak, ám céljaikat mindig az erőszak nyelvén beszélték el. A film nem mutat sokat ezekből, főleg azért, mert a világosító valószínűleg nemet mondott még egy saras és komor középkori helyszínre, és elment nyaralni, így minden jelenet olyan sötét és értelmezhetetlen, hogy lényegében egy... több»