A másik mami

Tipikus klisés tucathorror, mely többnyire jump-scarekkel operál. Van egy-két jó pillanata azért, egy halál benne például egészen kreatív, illetve vizuálisan is rendben van a film. További pozitívum, hogy végre nem az van, hogy csak a gyerek látja az... Több entitást és senki nem hisz neki, itt a szülők is kb. bruttó 5 perc után találkoznak a lénnyel és közösen veszik fel a harcot ellene. Jessica Chastain, illetve a többi színész is jól játszik, ezzel sincsen probléma. Viszont azzal már annál inkább, hogy a 120. Apáca / Insidious / Annabelle filmekhez hasonlóan ez sem tud semmi újat mutatni, 2026-ban még mindig ott tartunk, hogy meg kell ijedni, ha nagy robajjal előugrik valami dög a sötét sarokból. Atmoszférateremtés, mint olyan, gyakorlatilag nem létezik benne. A szereplők egyik helyről mennek a másikba, a lény követi őket, 1-1 mellékszereplő megmurdel és kezdődik elölről a kör. A végén a konklúzió teljesen röhejes, egy nagy adag információt rázúdítanak a nézőre és el van intézve a dolog. Ennek ellenére nem unatkoztam rajta, hálisten nem is volt túlságosan hosszú a film, de ez az a kategória amire pár hét múlva valószínűleg már emlékezni sem fogok. #premiervadasz

Kellemes meglepetés volt a Másik Mami. Unalmas, szabvány horrorra számítottam, de a film teret adott pár remek ijesztésnek, egy kreatív kinézetű démonnak, és vagy két zsáneren átfolyt, hogy folyamatosan tudjon újat mutatni. Bár sok horror sztori klis... Teljes kritika

Vannak horrorfilmek, amelyek megijesztenek, aztán néhány perc múlva el is felejtjük őket. És vannak azok, amelyek olyan kellemetlen érzést hagynak maguk után, hogy még a stáblista után is azon gondolkodunk, vajon tényleg bezártuk-e a szekrényt. A más... Többik mami az utóbbi kategóriába próbál tartozni. A történet alapötlete egyszerű, mégis hátborzongató, mi történik, ha egy gyermek életében megjelenik valaki, aki úgy néz ki, mint az édesanyja, mégsem az, akinek látszik? Már önmagában ez a gondolat is elég ahhoz, hogy a megszokott családi környezetet a rettegés színterévé változtassa. A film legérdekesebb része számomra az a nyugtalanító játék, amelyet a biztonságérzetünkkel űz. Itt nem lehet egyszerűen elfordítani a fejünket, és megnyugtatni magunkat azzal, hogy a szörny csak egy sötét sarokban rejtőzik. A félelem sokkal személyesebb, ismerős arc mögé bújik, és éppen ettől válik igazán kellemetlenné. Nem minden pillanata egyformán erős, és a műfaj kedvelői találkozhatnak ismerős megoldásokkal, de az alapötletben van annyi feszültség, hogy érdemes esélyt adni neki. Mert néha nem attól félünk a legjobban, amit nem látunk, hanem attól, amit látunk, mégsem tudunk felismerni. #premiervadasz

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Másik Mami intenzitásában szünetlen, ismerős horrortoposzok navigálásában pedig szokatlan alkotás, az év stúdiós hátterű, nagybüdzsés horrorfilmje. Az általa alkalmazott természetfeletti horror a Mosolyogj-filmekre emlékeztet: egyszerre ötvözi a sö... Teljes kritika