Artemisia

Testhorror, lélekkel
Julia Ducournau harmadik nagyjátékfilmje nem szakad el teljesen korábbi munkái, a Nyers és a Titán szellemiségétől, ám a francia író-rendezőnő egy új arcát ismerhetjük meg belőle. Míg előző filmjei azt mutatták be, hogy az egyén devianciája hogyan hat a társadalomra, addig az Alpha a társadalom deviancáját, a pánikkeltést, a kiközösítést és tömeghisztériát vizsgálja az egyénre nézve. Emellett öröklődő családi dinamikák, bevándorlás, függőség, szülő-gyerek viszony, felnőtté válás, első szerelem és szexuális ébredés, generációs különbségek és a generációs trauma is jelen vannak - utóbbi igencsak markánsan. Aki pedig ismeri Julia Ducournau stílusát és filmnyelvét, annak nem meglepő, hogy a re... több»

Kísértés
Adrian Chiarella első filmje zsigeri horrorba oltott coming of age sztori, melyben a démon nem külső erő, hanem a kollektív homofóbia. A Léviták könyve nem egyszerűen egy újabb queer horror, hanem egy olyan mű, ami a bibliai cím súlyát használja fel arra, hogy a félelem és bigottság korrozív természetéről beszéljen – méghozzá úgy, hogy közben tényleg megijeszt. A történet középpontjában Naim (Joe Bird) és Ryan (Stacy Clausen) állnak, két kamasz fiú egy lepusztult ausztrál kisvárosban. A város szürke, füstös, üres raktárépületekkel teli – már a napfény is sárgásan, tompán szűrődik be. Naim édesanyja, Arlene (Mia Wasikowska) és Ryan szülei is a városban elterjedt vallási felekezet buzgó ta... több»

Jurassic utca
David Robert Mitchell filmje elsőre úgy hangzik, mintha valaki a Jurassic Parkot, az E.T.-t és a Szörnyecskéket bedobta volna egy 80-as évekbeli amerikai kertvárosba, majd megnyomta volna a „keverés” gombot. A végeredmény: egy 100 perces, vizuálisan elfogadhatóan mutató, de narratívában elég ingatag kirándulás, ami egyszerre tisztelgés és paródia az Amblin-korszak előtt. A történet szerint a Platt család csendes michigani utcájában hirtelen időhurok nyílik, és a környék 1982-ben ragadva a mezozoikum közepén találja magát. Dinók, őskígyók és egyéb őslények lepik el a kétkocsis garázsokat és a fűnyíróval ápolt gyepet. Mitchell rendezőként itt is hozza a Valami követ óta ismert védjegyét: hos... több»

Vadonatúj fejezet
A Marvel 6. fázisa biztatóan indult a Fantasztikus Négyes: Első lépésekkel, és Tom Holland negyedik önálló Pókember-filmjével folytatódik. A a film az alcímével összhangban valóban új lapot nyit: nem folytatja a korábbi trilógia könnyedebb, tinédzseres hangvételét, hanem egy magányos, felnőtt Pókember történetét meséli el. A cselekmény közvetlenül a Nincs hazaút után 4 évvel veszi fel a fonalat. 4 év telt el azóta, hogy May meghalt, a világ pedig elfelejtette Peter Parker létezését - beleértve MJ-t és Nedet is. Így Peter most New York névtelen, főállású hőseként él: naponta bűnözökkel harcol, de magánélete úgyszólván nincs, és lassan már többet van Pókember szerepében, mint Peter Parkeréb... több»

Bűnbánó Odüsszeusz
Christopher Nolan grandiózus projektbe fogott a 7 Oscar-díjat bezsebelő Oppenheimer után. A világirodalom egyik leghíresebb és legnagyszerűbb eposzát, Homérosz Odüsszeiáját adaptálta vászonra. Nolan tolmácsolásában pedig a majd 3000 éves, mitikus történet is aktuálpolitikai és társadalmi üzeneteket közvetít és tükröt tart a ma emberének. Ebben az interpretációban a Tróját 10 év ostrom után, egy leleményes csellel, a faló ötletével egy éjszaka alatt bevevő Odüsszeuszt (Matt Damon) nem ünnepelt hősként, hanem a saját tetteinek súlya alatt roskadozó, meggyötört emberként látjuk. Nolan Oppenheimeréhez hasonlóan nyomasztja a vérontás, amit a találmányának segítségével követtek el, de Odüsszeusz b... több»