Filmkritika (2)
Ettől A csapdától nem érzi magát becsapva a néző
M. Night Shyamalan, a Hatodik érzék és a Jelek rendezője az utóbbi években elég felemás produkciókat hozott. A Servant egy indokolatlanul túlnyújtott post-horror sorozat; az Idő zseniális alapötletből indul ki, de összecsapott maradt és nem aknázta ki a szereplők pszichológiáját; a Kopogás a kunyhóban az ígéretes kezdés után laposan és szájbarágósan jut el a végkifejletig. Minden esetben beváltatlan ígéret várta a nézőt. Vajon A csapdával sikerül-e kilépnie a rendezőnek a mókuskerékből? A válasz az igen felé hajlik. A csapda nem állítja feje tetejére a filmművészetet és nem bikázza be a lefulladt Shyamalan-életművet. Ugyanakkor egy élvezhető, korrekt sorozatgyilkosos film érdekes perspektívával és erős fordulatokkal. Több
Egy apa elviszi fiatal lányát kedvenc énekesnője koncertjére, amiről kiderül, hogy egy csapda, amit egy kegyetlen sorozatgyilkos számára állított az FBI, aki ismeretlen forrásból tippet kapott, hogy a keresett gyilkos ott lesz a koncerten. Aki látta az előzetest az tudja, hogy a főszereplő, Cooper (Josh Hartnett) „A hentes (The Butcher)”, a gyilkos akit keresnek, aki nem az nyugodtan nézze meg, mert ez „nagyon fontos info” és (lehet) „spoiler”, de a teljes történet, film ennél sokkal több.
Mivel ez M. Night Shyamalan filmje, aki nem csak nagyon részletesen kigondolta, leírta forgatókönyvbe a történetet, rendezte a filmet, hanem szerepel is benne egy rövid jelenetben, ahogy eddigi filmjeiben. Senki ne várjon szokásos, átlagos drámát, mert ez egy Shyamalan thriller ami még Hollywood világában is kiemelkedő, attól függetlenül, hogy a néző utálja vagy kedveli a filmjeit, köztes állapot (szinte) nincs.
Szóval, itt van Cooper (Josh Hartnett) aki Riley (Ariel Donoghue) nevű lányával megy Lady Raven (Saleka Night Shyamalan – a rendező lánya, aki tényleg énekesnő) koncertjére, ahol csapdába esik. Cooper „sötét oldala” a lánya és mindenki számára ismeretlen, de ahogy bármilyen kapcsolat, ismeretség kettő ember között, úgy „A hentes” személyiségének részletei és is folyamatosan kerülnek felszínre amellett, hogy a feszültség is ehhez hasonlóan lesz fokozatosan nagyobb mértékű, nyomasztóbb és szorítóbb érzést kelt az ember torkában, gyomrában, teljes egészében amivel az alap hangulatot mélyíti el a történet befejezéséig. Először csak az figyeli a néző, hogy egy jó koncerten van ahonnan Cooper (Josh Hartnett) különböző módon próbál megszökni, vagy legalább lehetőségeket találni erre, de mivel a próbálkozásai sikertelenek, így a lánya, Riley (Ariel Donoghue) is kellemetlenebbül érzi magát. De mivel „A hentes” (Cooper) nagyon kreatív, így nem kell félteni, mindig talál módot arra, hogy elterelje a lánya figyelmét és megkedveljék azok akikkel kapcsolatba kerül.
Ez lehet egy ideig nem túl érdekes, de a film végéhez közelítve minden sötétebb és félelmetesebb lesz. A legfurcsább az egészben, hogy a néző szinte végig Cooper (Josh Hartnett), vagyis „A hentes”, a gyilkos mellett van, azt akarja, hogy megszökjön. Sikerül egy pszichopata elmének 30,000 rendőrön és Dr. Josephine Grant (Hayley Mills) különleges FBI ügynökön, aki tapasztalt „profilozó” és ismeri „A hentes”-hez hasonló beteg elméket? Biztonságban van, lesz Cooper lánya, Riley (Ariel Donoghue), Lady Raven (Saleka Night Shyamalan), a 30 ezer néző? Igen és nem is. A történet egyik nagy fordulópontja amikor és ahogyan Cooper kijut a koncertről, mert onnantól kezdve még az eddiginél is lehetetlenebb, de nagyon izgalmas és rendkívül feszült jelenetek következnek. Lehet nem kellett volna leírnom, de az előzetesből kiderül, hogy Cooper (Josh Hartnett) a főgonosz, mégis végig izguljuk a filmet, főleg a történet végig megjelenő újabb szereplők és hátborzongató részletek miatt.
Mindenki tudja, hogy M. Night Shyamalan soha nem hétköznapi módon közelíti meg és mutatja be a történeteit attól függetlenül, hogy valakinek tetszik vagy nem amit lát. Ha azt mondom, hogy nem feltétlenül az a lényeg, hogy a gyilkos megszökik „A csapda”-ból vagy sem, hanem a történet apró részletei, amikre a rendező úgy utal, hogy szinte nem veszi észre a néző, de mégis a hentes áldozatainak darabjaihoz hasonlóan a szilánkok szerves részeit képzik az egésznek. Az, hogy a rendező lánya jó énekesnő most mindenki számára egyértelmű lesz, hiszen „nem csak kellék és mellékszereplő” az, hogy ő Lady Raven (Saleka Night Shyamalan) és a koncertjén vagyunk (ami nagyon látványos, mint egy Taylor Swift vagy Beyoncé show, hanem tényleg része a történetnek és folyamatosan nagyobb szerepet, teret kap a történetben. Ez igaz a koncert helyszínén kívül megjelenő egyes szereplőkre is.
Az egyik legjobb dolog Saleka kapcsán, hogy apja kérésére írt dalokat, zenét a filmhez (18 dalt írt, amiből 14 került be a 2.5-3 órás teljes verzióból a 105 perces filmbe), de ezek úgy jelennek meg, hogy szinte észrevehetetlenül, de a jobban odafigyelő, érzékenyebb nézők számára egyértelműen megjelenítik, felerősítik a főszereplő, Cooper és a lánya (Riley) személyes problémáit és más egyéb dolgokat. A a koncert egy pontján, „a nézők mobillal világítanak jelenet” (hátborzongatóan jó az egész jelent, a dalszöveg, a zene, a szereplők) esetén kívül a vége felé is szerepet kap a „közösségi média”, látjuk, hogy mennyire függnek tőle az emberek, de most kivételesen hasznosnak bizonyul.
Az, hogy egyes szereplők több időt és teret kapnak, fontosabbak lesznek a történet vége felé haladva, csak egyik oldala amiért feszült, izgalmas, érdekes a teljes film. Ez az egyik nagy erőssége a filmnek, hogy a karakterek ahhoz képest mennyit láthatóak, mennyire fontosak, a történet egészéhez képest, megfelelő részletességgel vannak bemutatva és megjelenítve, nincs hiányérzete a nézőnek, hogy feleslegesnek érzi a pár másodpercre, néhány percre felbukkanó személy, vagy akár a végig jelenlévő „csak kelléknek, mellékszereplőnek hitt” Lady Raven (Saleka Night Shyamalan) személyét.
A folyamatos szökési („mag akarom úszni, hogy elkapjanak”) kísérletek, a film vége felé lehetetlenebbnek tűnő próbálkozások a The Guest (2014) filmre emlékeztetnek, amiben Dan Stevens (Downton Abbey, The Fifth Estate, The Cobbler, Colossal, Beauty and the Beast, Permission) karaktere Cooper (Josh Hartnett) személyéhez hasonlóan kreatív és túlélő típusú személyiség. Még a kettő film befejezése, a történet lezárása is hasonló.
Sőt, hogy még egy adalékot adjak utóirat utáni utóirat módon, Josh Hartnett egy interjúban elmondta, hogy a 80-as években az USA-ban volt egy hasonló eset, amikor egy gyilkost kerestek, koncert volt „A csapda (Trap)”, a rendőrség pedig a személyzetnek volt álcázva. Természetesen ez csak inspiráció lehetett, eltér M. Night Shyamalan filmjétől, akinek véleménye ez kapcsán (számomra) nem ismert, de el tudom hinni, hogy teljesen a saját ötlete az egész sztori.
Mivel úgyis mindenki tudja, hogy Cooper (Josh Hartnett) „A hentes (The Butcher)”, a gyilkos akit a rendőrség keres, a történet jól felépített és fokozatosan épülő feszültség mellett bontakozik ki valóban katarzis típusú befejezéssel, a néző elégedett lehet a film végén. De, aki kíváncsi egy rövid bónusz jelenetre, az várjam meg a stáblista elejét. Ez nem nagy jelentőségű, inkább csak egy kicsit vicces ráadás.
(Sajnálom, hogy évek óta úgy alakult a „Home Entertainment” („HE”) helyzet, vagyis a DVD és Blu-ray kiadványok piaca Magyarországon, hogy megszűntek a forgalmazók, ritkán a jogok átkerültek más céghez, végül már napjainkra szinte csak a Paramount stúdió és független vállalkozások maradtak (amik nem adnak ki nagy és drága stúdió filmeket). Az egyik legrosszabb dolog, hogy már külföldön, Európában megjelenő DVD és Blu-ray kiadványok sem elérhetőek magyar hanggal és felirattal. Szóval, a különböző streaming oldalakon kívül szinte alig lesz elérhető valami, így a Trap (A csapda) c. film sem jelenik meg magyarul DVD és Blu-ray formátumban, de pár hónap múlva elérhető lesz a Max (HBO Max) oldalán. Persze, akinek elég legalább az angol felirat vagy arra sincs szüksége, annak bátran ajánlom egy külföldi (pl. Amazon UK) DVD vagy Blu-ray kiadvány vásárlását.)
Értékelés: 8/10 Több
Mivel ez M. Night Shyamalan filmje, aki nem csak nagyon részletesen kigondolta, leírta forgatókönyvbe a történetet, rendezte a filmet, hanem szerepel is benne egy rövid jelenetben, ahogy eddigi filmjeiben. Senki ne várjon szokásos, átlagos drámát, mert ez egy Shyamalan thriller ami még Hollywood világában is kiemelkedő, attól függetlenül, hogy a néző utálja vagy kedveli a filmjeit, köztes állapot (szinte) nincs.
Szóval, itt van Cooper (Josh Hartnett) aki Riley (Ariel Donoghue) nevű lányával megy Lady Raven (Saleka Night Shyamalan – a rendező lánya, aki tényleg énekesnő) koncertjére, ahol csapdába esik. Cooper „sötét oldala” a lánya és mindenki számára ismeretlen, de ahogy bármilyen kapcsolat, ismeretség kettő ember között, úgy „A hentes” személyiségének részletei és is folyamatosan kerülnek felszínre amellett, hogy a feszültség is ehhez hasonlóan lesz fokozatosan nagyobb mértékű, nyomasztóbb és szorítóbb érzést kelt az ember torkában, gyomrában, teljes egészében amivel az alap hangulatot mélyíti el a történet befejezéséig. Először csak az figyeli a néző, hogy egy jó koncerten van ahonnan Cooper (Josh Hartnett) különböző módon próbál megszökni, vagy legalább lehetőségeket találni erre, de mivel a próbálkozásai sikertelenek, így a lánya, Riley (Ariel Donoghue) is kellemetlenebbül érzi magát. De mivel „A hentes” (Cooper) nagyon kreatív, így nem kell félteni, mindig talál módot arra, hogy elterelje a lánya figyelmét és megkedveljék azok akikkel kapcsolatba kerül.
Ez lehet egy ideig nem túl érdekes, de a film végéhez közelítve minden sötétebb és félelmetesebb lesz. A legfurcsább az egészben, hogy a néző szinte végig Cooper (Josh Hartnett), vagyis „A hentes”, a gyilkos mellett van, azt akarja, hogy megszökjön. Sikerül egy pszichopata elmének 30,000 rendőrön és Dr. Josephine Grant (Hayley Mills) különleges FBI ügynökön, aki tapasztalt „profilozó” és ismeri „A hentes”-hez hasonló beteg elméket? Biztonságban van, lesz Cooper lánya, Riley (Ariel Donoghue), Lady Raven (Saleka Night Shyamalan), a 30 ezer néző? Igen és nem is. A történet egyik nagy fordulópontja amikor és ahogyan Cooper kijut a koncertről, mert onnantól kezdve még az eddiginél is lehetetlenebb, de nagyon izgalmas és rendkívül feszült jelenetek következnek. Lehet nem kellett volna leírnom, de az előzetesből kiderül, hogy Cooper (Josh Hartnett) a főgonosz, mégis végig izguljuk a filmet, főleg a történet végig megjelenő újabb szereplők és hátborzongató részletek miatt.
Mindenki tudja, hogy M. Night Shyamalan soha nem hétköznapi módon közelíti meg és mutatja be a történeteit attól függetlenül, hogy valakinek tetszik vagy nem amit lát. Ha azt mondom, hogy nem feltétlenül az a lényeg, hogy a gyilkos megszökik „A csapda”-ból vagy sem, hanem a történet apró részletei, amikre a rendező úgy utal, hogy szinte nem veszi észre a néző, de mégis a hentes áldozatainak darabjaihoz hasonlóan a szilánkok szerves részeit képzik az egésznek. Az, hogy a rendező lánya jó énekesnő most mindenki számára egyértelmű lesz, hiszen „nem csak kellék és mellékszereplő” az, hogy ő Lady Raven (Saleka Night Shyamalan) és a koncertjén vagyunk (ami nagyon látványos, mint egy Taylor Swift vagy Beyoncé show, hanem tényleg része a történetnek és folyamatosan nagyobb szerepet, teret kap a történetben. Ez igaz a koncert helyszínén kívül megjelenő egyes szereplőkre is.
Az egyik legjobb dolog Saleka kapcsán, hogy apja kérésére írt dalokat, zenét a filmhez (18 dalt írt, amiből 14 került be a 2.5-3 órás teljes verzióból a 105 perces filmbe), de ezek úgy jelennek meg, hogy szinte észrevehetetlenül, de a jobban odafigyelő, érzékenyebb nézők számára egyértelműen megjelenítik, felerősítik a főszereplő, Cooper és a lánya (Riley) személyes problémáit és más egyéb dolgokat. A a koncert egy pontján, „a nézők mobillal világítanak jelenet” (hátborzongatóan jó az egész jelent, a dalszöveg, a zene, a szereplők) esetén kívül a vége felé is szerepet kap a „közösségi média”, látjuk, hogy mennyire függnek tőle az emberek, de most kivételesen hasznosnak bizonyul.
Az, hogy egyes szereplők több időt és teret kapnak, fontosabbak lesznek a történet vége felé haladva, csak egyik oldala amiért feszült, izgalmas, érdekes a teljes film. Ez az egyik nagy erőssége a filmnek, hogy a karakterek ahhoz képest mennyit láthatóak, mennyire fontosak, a történet egészéhez képest, megfelelő részletességgel vannak bemutatva és megjelenítve, nincs hiányérzete a nézőnek, hogy feleslegesnek érzi a pár másodpercre, néhány percre felbukkanó személy, vagy akár a végig jelenlévő „csak kelléknek, mellékszereplőnek hitt” Lady Raven (Saleka Night Shyamalan) személyét.
A folyamatos szökési („mag akarom úszni, hogy elkapjanak”) kísérletek, a film vége felé lehetetlenebbnek tűnő próbálkozások a The Guest (2014) filmre emlékeztetnek, amiben Dan Stevens (Downton Abbey, The Fifth Estate, The Cobbler, Colossal, Beauty and the Beast, Permission) karaktere Cooper (Josh Hartnett) személyéhez hasonlóan kreatív és túlélő típusú személyiség. Még a kettő film befejezése, a történet lezárása is hasonló.
Sőt, hogy még egy adalékot adjak utóirat utáni utóirat módon, Josh Hartnett egy interjúban elmondta, hogy a 80-as években az USA-ban volt egy hasonló eset, amikor egy gyilkost kerestek, koncert volt „A csapda (Trap)”, a rendőrség pedig a személyzetnek volt álcázva. Természetesen ez csak inspiráció lehetett, eltér M. Night Shyamalan filmjétől, akinek véleménye ez kapcsán (számomra) nem ismert, de el tudom hinni, hogy teljesen a saját ötlete az egész sztori.
Mivel úgyis mindenki tudja, hogy Cooper (Josh Hartnett) „A hentes (The Butcher)”, a gyilkos akit a rendőrség keres, a történet jól felépített és fokozatosan épülő feszültség mellett bontakozik ki valóban katarzis típusú befejezéssel, a néző elégedett lehet a film végén. De, aki kíváncsi egy rövid bónusz jelenetre, az várjam meg a stáblista elejét. Ez nem nagy jelentőségű, inkább csak egy kicsit vicces ráadás.
(Sajnálom, hogy évek óta úgy alakult a „Home Entertainment” („HE”) helyzet, vagyis a DVD és Blu-ray kiadványok piaca Magyarországon, hogy megszűntek a forgalmazók, ritkán a jogok átkerültek más céghez, végül már napjainkra szinte csak a Paramount stúdió és független vállalkozások maradtak (amik nem adnak ki nagy és drága stúdió filmeket). Az egyik legrosszabb dolog, hogy már külföldön, Európában megjelenő DVD és Blu-ray kiadványok sem elérhetőek magyar hanggal és felirattal. Szóval, a különböző streaming oldalakon kívül szinte alig lesz elérhető valami, így a Trap (A csapda) c. film sem jelenik meg magyarul DVD és Blu-ray formátumban, de pár hónap múlva elérhető lesz a Max (HBO Max) oldalán. Persze, akinek elég legalább az angol felirat vagy arra sincs szüksége, annak bátran ajánlom egy külföldi (pl. Amazon UK) DVD vagy Blu-ray kiadvány vásárlását.)
Értékelés: 8/10 Több
Hasonló filmek
A hazai sajtóban megjelent kritikák, egy helyen!
Amennyiben szeretné, hogy írása megjelenjen a kritikák között, kérem,
vegye fel velünk a kapcsolatot.
