A floridai férfi

Nem kedvelem különösebben ezt a műfajt, de ez miniszéria igazán stílusosnak mondható. A fekete komédia címkét is megérdemelné, mert volt némi vicces felhangja a sok kavarásnak. Nyomokban a The Nice Guys – Rendes fickók (2016)-ra emlékeztet. Korrektül... Több megformált karaktereket kapunk – bár azt valaki elmagyarázhatná, miért is volt olyan vonzó a lecsúszott főhős két bomba csaj számára – sőt a drámai vonal is erős, ahogy a diszfunkcionális rendőr családban kidőlnek a csontvázak a szekrényből. Ez esetben érdemes volt több részre széthúzni a történetet és a filmzene is kiváló.

Szívesen iszom egy koktélt bármikor, ha ismerem és tudom, milyen ízekre számíthatok. A floridai férfi egy rossz koktél, amiben külön-külön vannak értékes alkotórészek, de összességében mégis ízetlen és zavaros hibrid lett az ízvilág. Egy őrült forgatókönyv kaotikus műfaji káoszba (krimi, dráma, rejtély, túlélés, kincsvadászat, kaland) sodorja a hét epizódot, ahol az ismert és jobb szerepeket is megélt színészek (Edgar Ramirez, Abbey Lee, Anthony LaPaglia) mindenesként próbálnak helytállni, többnyire csekély eredménnyel. A történet hullámzóan szórakoztató és számtalanszor kiesik saját ritmusából. Érzésem szerint egy rövid, limitált sorozat vagy inkább egy játékfilm nagyobb hatású lehetett volna. A valós életünk ugyan számtalan esetben szórakoztatóbban alakul a vártnál, de az eszelős írói véna itt nem jó irányba működik, zajos, erőltetett és túlsúlyos. Aki szereti az elmebeteg cselekmények világát, ami epizódról epizódra folyamatosan és terjengősen csavarodik, az egy keserű koktéllal üljön a képernyő elé, és élvezni fogja. A többiek nyugodtan hagyják ki.

Elég abszurd egy sorozat, nem rossz, bár kissé egyenlőtlen a minőség és a tempó. Az utolsó két epizód fergeteges, de addig valahogy el kell jutni.