Agatha Christie: A Hét Számlap

Egy meglehetősen fura bűnténnyel indít a sorozat, aztán a története középpontjába egy magányos fiatal nőt tett, majd érdekes nyomokat hagyott a nézőkre. Egy titkos társaság, egy felkapaszkodó arisztokrata itt, egy lecsúszott nemes ott, mindezek egy kimondottan izgalmas korszakba és háttértörténetbe elhelyezve. Az alkotók modernizálták az eredeti művet, amihez jó hátteret teremtenek a díszletek és a kosztümök. A fiatal hölgy tehát nyomozni kezd, míg végül egy szövevényes összeesküvés közepébe csöppen. A sorozat három epizódja nem hoz megváltást a krimi rajongóinak, de legalább nem lett elnyújtott, így könnyen és gyorsan teheti magáévá a néző. A színészi játék hagyott némi kívánnivalót maga után, a nyomozás sem lett az igazi, mert azt eléggé sekélyesnek éreztem, és a széria olykor még képes volt belassulni is. A lezárás viszont tetszett, az némileg megmentette a szériát, bár annyira azért mégsem, hogy közepesnél jobbat érdemeljen tőlem.

Végre, valami kosztümös darab a '20-as évekből, valami vizuális újdonság a geil karácsonyi kínálat után, valami rég nem látott látványvilág a premierpiacon. Az eredeti művet több helyen is modernizálta a forgatókönyv, ami friss energiát adott a pazar kastélyok és a jazz-korszak hangulatának. Ugyanakkor az eredeti Christie-stílustól eltérő változások - amit én abszolút nem bántam -, a fanatikus rajongóknak esetleg ellenszenves lehet. A Chimneys kastélyban tragédiába torkollik a tréfából elrejtett hét ébresztőóra működésbe lépése, ugyanis holtan találják a krónikus elalvó Gerald Wade-et. A kalandvágyó és éleseszű Lady Eileen nem hisz a véletlen halálesetben, nyomozni kezd, és egy szövevényes összeesküvés közepén találja magát. A sorozat lényege annak megfejtése, hogy ki áll a titkos szervezet mögött, mi közük volt a fiatalember halálához, és mit jelent pontosan a "hét számlap" szimbóluma. A háromepizódos minisorozat megakadályozza, hogy a történet túlságosan elnyúljon, így könnyen és gyorsan nézhető. Tetszetős színészi gárda és jó hangulat adja az produkció atmoszféráját. A „kosztümös” tempó néha belassul, de a lezárás már dinamikus. A nyomozás helyenként felszínes, és a titkos társaság körüli összeesküvés is kiforratlan, a sorozat mégis lenyűgöző, látványos, könnyed és inkább szórakoztató, mint krimi.

Mintha valami A.C. paródia lenne, de még annak is szánalmas. Mindenki rosszul alakít! H.B.C. sótlan, a nyomozó szürke, azután van az indokolatlanul fejhangon beszélő látens meleg és a többi senki. A főszereplő csaj pedig állva sem éri el a kilincset, de legalább cipóképű. Hogy könyvben milyen, nem tudom, de szerintem ezt A.C. trollkodásból vagy a WC-n ülve 3 óra alatt fogadásból rittyentette össze. Ne nézd meg, megtettem helyetted!

Hát nem tudom, a könyv milyen lehet, de Agatha Christie nekem még sosem okozott csalódást. Eddig. Ez a történet egy végtelenül lebutított, 1+1 az 2 minőségű film, ahol csak kapkodtam a fejem, hogy HOGYAN lehetett ezt ennyire gyengére alakítani... Amellett, hogy a hatalmas misztikumú tettes azonnal levehető az eseményekből, a körülötte zajló események teljes mértékben érdektelenek, unalmasak, erőltetettek. A szereplők nem hitelesek, a történet nem áll össze, a csavarok logikátlanok és félbehagyottak... mintha a gyengébb felfogású nézőknek szánták volna egy "hülyebiztos" krimit.