Egy ház Londonban

Ben elcsábítója (Anne Bancroft) a „Diploma előtt”-ből és a későbbi Hannibal Lecter (1993 óta Sir Anthony Hopkins) a főszereplője ennek az 1987-ben készült filmnek. Eredetileg levélregény, aztán színdarabbá írták át, de sikerült egy nagyon élvezetes f... Többilmet is készíteni belőle. Helene Hanff amerikai írónő (érzésem szerint egy kissé kékharisnya) több évtizeden át tartott kapcsolatot egy Frank Doel nevű angol könyvkereskedővel, illetve az évek során kibővült a levelezés/csomagküldés az antikvárium összes dolgozójával. Frank feleségeként epizódszerephez jutott az általam nagyon nem kedvelt Judi Dench, itt a Bond-filmekben való szerepléséhez képest elég tűrhető volt, bár elég savanyú. Remek volt a szinkron, amit sajnos nem lehet elmondani a mostanában szakmányba készülő magyarításokról. Végvári Tamás hangban remekül „játszotta el” a hűvös, mértéktartó, szakmájában first class angol polgárt, Tímár Éva pedig szinté remekelt. (Érdekességként: az ISzDb szerint ő volt legtöbbször Judi Dench magyar hangja.) Megdöbbentő volt, nem is gondoltam volna, hogy Angliában az ötvenes évek legelején jegyrendszer volt, úgy szorultak rá a segélycsomagokra, mint mi ’56 után!

Hát, eléggé ötletes sztori, az biztos, viszont nem igazán értem, hogy mégis mi ennek a tétje. Nekem túlságosan könnyed, így szórakoztató, de abszolút felejthető a film.

Anthony Hopkins már ekkor is zseniálisan alakított, ez már csak azért is érdekes, mivel a karakter egyébként nem túl érdekes, egyszóval kihozta belőle a maximumot. Nem mondanám kiemelkedő filmnek, egyszer meg lehet nézni, de egyáltalán nem maradt meg bennem.