Őszintén, kicsit olyan, mintha egy színházi darabot néznél filmen – sok beszéd, kevés akció. Ha bírod az ilyen karakterközpontú sztorikat, akkor be fog jönni, ha nem, akkor uncsi lehet.
Imádtam a dinamikát a két főhős között, tényleg működik a kontrasztjuk. A történet nem akar túl mély lenni, viszont pont jól adja vissza a gyerekkori barátság esszenciáját és azt, hogy együtt minden könnyebb. Jó választás, ha lazán szórakozni akarsz.
Tetszett, hogy a sorozat inkább az áldozatok és családjaik szemszögéből vizsgálta az eseményeket, nem pedig a gyilkoséból. Ez a perspektívaváltás üdítően hatott. Ezen kívül Evan Peters hátborzongató alakítása is nagyon jó.
67 Családi főnyeremény (2026)