Romazuri

A téma elgondolkodtató, némi humorral sok-sok túlzással megfűszerezve. Visszaköszön a romákról alkotott sztereotípia, ami talán nem is az, de csak a sablonos és egyáltalán nem életszerű eseményeket lovagolják meg. Valami csavart hiányoltam mert ez a bratyizás még a liberális franciáktól is túlzásnak tűnik.

Egy ilyen filmnél nehéz nem politizálni vagy a hazai helyzetre gondolni. Ezt a szituációt Magyarországon nem nagyon lehet elképzelni. Mondjuk ha a romák tényleg olyanok lennének mint itt a filmben, akkor ezzel nem is lenne gond, de sajnos java részük... Több olyan mint Crouch. Én mondjuk nem értem a franciákat, most is az elfogadásról beszélnek, pedig az elmúlt években ők szenvedték meg leginkább ezt a nagy kedvességet. Na de beszéljünk a filmről. Sajnos egyedül Clavier ért valamit, a többi szereplő nem igazán alkotott maradandót. Szegénykémnek, lassan már mindenféle népcsoporttal együtt kell élnie. Volt már ázsiai, fekete, arab és zsidó veje, most meg egy csomó cigány költözött be hozzá. Sajnos neki ezek a filmek fekszenek. Egyik se grandiózus alkotás, pedig tudna ő nagy szerepeket is játszani. Hogy van már a Jöttünk, láttunk, visszamennénk vagy az Aszterix és Obelix? Sajnos manapság már a francia filmekben, különösen a vígjátékokban nincs meg az az erő, ami régebben megvolt. Ez is csak egy egyszer nézhető, felejthető film.

Philippe de Chauveron neve sokaknak ismerősen csenghet – ő jegyzi a Bazi nagy francia lagzik című kultvígjátékot, amely frappánsan, mégis szívvel-lélekkel játszott a multikulturális különbségekből fakadó helyzetkomikumokkal. Sajnos a Romazuri már nem... Több tudja megismételni ezt a bravúrt. A koncepció elsőre ígéretes: a roma közösség és a francia elit találkozása bőven hordozhatna lehetőséget szatírára, társadalomkritikára és jóféle karikatúrákra. Azonban a film hamar kisiklik. Az első félidő még építkezik, de aztán elfogy a lendület – mintha a készítők maguk sem tudnák, merre vigyék tovább a történetet. A második felére a sztori szétesik, és a lezárás teljesen súlytalan marad. A karakterek – különösen a romák – túltolt, idegesítő karikatúrákká silányulnak, ami a szándékos túlzások helyett inkább kellemetlen érzéseket hagy maga után. A humor, ami sokat ígér, végül inkább zavaróvá válik, és csak nyomokban tartalmaz valódi poénokat. Christian Clavier ismét hozza a tőle megszokott magas színvonalat, de egyedül nem tudja elvinni a hátán a filmet. A Romazuri végül egy középszerű próbálkozás marad – nem vállal elég kockázatot ahhoz, hogy maradandót alkosson, de a szórakoztató felszínt sem képes végig megtartani. Ez most csak félsiker. És az is inkább jóindulattal.

Nagyon nagyon jó film lehetett volna, de sajnos nem jól lettek kijátszva a kártyák. A sztori elég lagymatag lett, a karakterek egysíkúak. Fantasztikus alakítások ugyan nincsenek benne, de vicces jelenetek annál inkább, igaz ez relatív kinek mi a vicc... Többes, azonban sajnos erőltetett poénok is akadnak szép számmal. Ez tipikusan az a film amit, ha először látunk viccesnek, sőt nagyon jónak tűnik, de másodszor már gondolkozunk mi is volt itt vicces. Ennek ellenére nem egy nézhetetlen alkotásról beszélünk, csak elég egyszer is.

Unalmas, nagyon kevés a jó poén benne. Nem egy jól sikerült vígjáték, elég lapos az egész. A színészi játék is elég ratyi. A történet meg kifejezetten gáz. Egyedül a mr tártkarok tűnt valós gané szereplőnek.

Christian Claviernek nem a legjobb filmje. Egynek nem volt rossz, ha szereted Christian Claviert, de néhány poénon kívül felejthető.

Ez tipikusan az a vígjáték, ami a témája alapján lehetett volna igen ütős is, csak épp nagyon keveset valósított meg belőle. Viccesnek vicces, de ez még nem humor. Nem tudom, érthető-e, amit mondani akarok, de a humorhoz több kell a vicceskedésnél, még a franciáknak is. Jobbra számítottam.

Őszintén szólva a címen kívül nem sok jót tudom mondani a filmről. Megvoltak benne a helyzetek, amiket semi az író, sem a rendező nem tudott rendesen kiaknázni. És ha ez így van, még az igen tehetséges komikus, Christian Clavier sem tud sokat kezden... Többi a helyzettel. Egyszer nézhető, és nem fog fájni, de nem maradsz le semmiről, ha kihagyod.