indingo

Akarva-akaratlanul elcsíptem pár kommentet a film kapcsán, mielőtt nekiültem megnézni. Elég vegyes volt a kép, de már sok évvel ezelőtt rájöttem, hogy nem egyezik a véleményem a nagy átlaggal, úgyhogy rányomtam a start gombra. Valamiért közel állnak a szívemhez a furcsa filmek. Tetszett az alaptörténet, hogy folyamatosan adagolták az információkat a nézőknek, és elég pörgős is volt, mindig történt benne valami. Számomra nagyon kerek volt, és meglepő, hogy egy ilyen típusú filmnek van befejezése, és nem az a "mindenki gondoljon, amit akar" a lezárás. Nem volt hibátlan alkotás, de nekem napokig a történéseken járt az agyam, hogy én hogy élnék túl, és hogy nem mennének az agyamra a velem lakók.... több»

Az 1936 nyarán készült egy történelmi francia minisorozat. Mindössze 6 epizód, nincs a végtelenségig húzva a történet. A cselekmény kellően pörgős volt, aminek középpontjában egy gyilkosság áll. Rengeteg szereplőt mozgat meg a sorozat, figyelni kell a nevekre, mert az ember elveszhet. Négy nő történetét ismerhetjük meg; nincs igazi főszereplő, ami nem lenne baj, de valahogy hiányzik egy emlékezetes karakter. A történet tetszett, pár megoldás nem lett a kedvencem, például amikor kimerevítenek egy tárgyat; ez a sokadik után már fárasztó volt. A helyszínek szemkápráztatóak voltak.

A zongorahangoló egy zseniális szereposztású film. Az új csillag, Leo Woodall lubickolt a szerepben, talán a szinkronhang az, ami nekem túl gyerekes volt. Dustin Hofman játékát öröm volt nézni, míg Jean Renónak sajnos elég kevés kevés szerep  jutott. A történet picit egyszerű, de cserébe kapunk drámát, kellő akciót, olykor vígjátékot és persze romantikát is. Egy erős női karakter nekem hiányzott a filmből, de elnézem neki. A történetben pár dolgot eléggé elnagyoltak, pikk-pakk megoldódott a végén a probléma, ezen még dolgozhattak volna. Összességében egy kellemes film, érdemes megnézni.

A francia filmek elárasztották a mozikat és vannak köztük egész kellemes történetek. A Vadászidény 1. egy jó humorú film volt, amely második részért kiáltott. A történet nagyon hasonló, mint az első, picit vártam volna valami új lendületet. A karakterek nem elég kiforrottak és valahogy a poénok sem ültek úgy, mint az első részben. A történetvezetés kicsit egyhangú és kiszámítható, de a környezet nekem nagyon vicces. Összességében nem egy rossz film, de sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle.

Leo Woodallnak mind a filmvásznon, mind az életben az idősebb nők jutnak. Szerintem remek volt a kémia Rachel Weis-szel, aki közel a 60-hoz is bomba formában van. A történet az előzetes alapján picit mást sejtetett, de ki ne ábrándozott már egy vonzó kollégáról?! A helyszín az egyetemmel kellően izgalmas volt és passzolt az irodalmi témához. Szerettem azokat a jeleneteket, amikor főhősünk közvetlenül a kamerába beszél és így ismerjük meg a gondolatait. Ezt a húzást a másik fél részéről is szívesen láttam volna. Egyszer érdemes megnézni, picit hamar vége lett.