Brad Pitt földön, vízen, levegőben. Elképesztő tájakon játszódik a történet, valóban szemkápráztató. Szinte érzi az ember a friss levegőt, a levelek susogását. Amennyire gyönyörű, annyira veszélyes is a természet. Főhősünk rendesen megküzd az elemekkel és minden ellene van. Annak ellenére, hogy pár szereplős a film, nem nyomja össze a történetet. Nekem tetszett, hogy van cselekménye, kiszakadunk a nagyvárosból. Azon gondolkodtam, hogy ha kivennénk a történetből Brad Pittet és egy no name színész hányattatásait néznénk, akkor is működne-e a történet. Vannak hibái, de egyszer szerintem mindenképp érdemes megnézni. #premiervadasz
Akarva-akaratlanul elcsíptem pár kommentet a film kapcsán, mielőtt nekiültem megnézni. Elég vegyes volt a kép, de már sok évvel ezelőtt rájöttem, hogy nem egyezik a véleményem a nagy átlaggal, úgyhogy rányomtam a start gombra. Valamiért közel állnak a szívemhez a furcsa filmek. Tetszett az alaptörténet, hogy folyamatosan adagolták az információkat a nézőknek, és elég pörgős is volt, mindig történt benne valami. Számomra nagyon kerek volt, és meglepő, hogy egy ilyen típusú filmnek van befejezése, és nem az a "mindenki gondoljon, amit akar" a lezárás. Nem volt hibátlan alkotás, de nekem napokig a történéseken járt az agyam, hogy én hogy élnék túl, és hogy nem mennének az agyamra a velem lakók.... több»
Az 1936 nyarán készült egy történelmi francia minisorozat. Mindössze 6 epizód, nincs a végtelenségig húzva a történet. A cselekmény kellően pörgős volt, aminek középpontjában egy gyilkosság áll. Rengeteg szereplőt mozgat meg a sorozat, figyelni kell a nevekre, mert az ember elveszhet. Négy nő történetét ismerhetjük meg; nincs igazi főszereplő, ami nem lenne baj, de valahogy hiányzik egy emlékezetes karakter. A történet tetszett, pár megoldás nem lett a kedvencem, például amikor kimerevítenek egy tárgyat; ez a sokadik után már fárasztó volt. A helyszínek szemkápráztatóak voltak.
A zongorahangoló egy zseniális szereposztású film. Az új csillag, Leo Woodall lubickolt a szerepben, talán a szinkronhang az, ami nekem túl gyerekes volt. Dustin Hofman játékát öröm volt nézni, míg Jean Renónak sajnos elég kevés kevés szerep jutott. A történet picit egyszerű, de cserébe kapunk drámát, kellő akciót, olykor vígjátékot és persze romantikát is. Egy erős női karakter nekem hiányzott a filmből, de elnézem neki. A történetben pár dolgot eléggé elnagyoltak, pikk-pakk megoldódott a végén a probléma, ezen még dolgozhattak volna. Összességében egy kellemes film, érdemes megnézni.
A francia filmek elárasztották a mozikat és vannak köztük egész kellemes történetek. A Vadászidény 1. egy jó humorú film volt, amely második részért kiáltott. A történet nagyon hasonló, mint az első, picit vártam volna valami új lendületet. A karakterek nem elég kiforrottak és valahogy a poénok sem ültek úgy, mint az első részben. A történetvezetés kicsit egyhangú és kiszámítható, de a környezet nekem nagyon vicces. Összességében nem egy rossz film, de sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle.
88 A vadon szíve (2026)