Lili és a kenguru

A film első benyomásra nagyon tipikus családi mozi, van benne egy elveszett felnőtt, egy tiszta szívű gyerek és egy aranyos állat, aki összehozza őket. Ettől még nem rossz, de érezhető, hogy inkább érzelmekre és kedvességre épít, mint valódi történeti izgalmakra. Ami működik benne, az a hangulata. A tájak gyönyörűek, tényleg jó ránézni a vászonra, és a kis kenguru jelenléte minden alkalommal mosolyt csal az ember arcára. Lili karaktere hiteles, természetes, és ő az, aki igazán életet lehel a filmbe. Az őszintesége és kitartása sokkal erősebben hat, mint a felnőttek körüli dráma. A gyengesége viszont pont az, hogy túlságosan kiszámítható. Már az első húsz perc után lehet tudni, hová fut ki a történet. A felnőtt főhős átalakulása is klisés, a cinikus, kiégett emberből „jobb ember” lesz, de nem igazán mélyül el a folyamat, csak a sztori kedvéért történik meg. Összességében szerintem ez egy szerethető, de nagyon sablonos film. Gyerekekkel vagy családdal nézve működik, mert kedves, állatos, és van benne szív. Viszont ha valaki egy kicsit több rétegű történetre vágyik, annak hamar unalmassá válhat.