Ellentétes irányú fejlődések Hát van ez így, Emily Blunt egyre jobb, Steven Spielberg meg egyre rosszabb. A végeredmény egy elégségesen jó, elégségesen látványos és még épp megfelelően szórakoztató nyári mozi.
Maga az alapkoncepció szavatossága mostanra lejárt. A Men in Black például 29 évvel ezelőtt jelent meg, annak az erőssége az volt, hogy Tommy Lee Jones és Will Smith együtt nagyon klasszul és sok humorral játszott, na meg közel harminc éve a "hú, itt vannak köztünk az idegenek" gondolata még sokkal izgalmasabb lehetett. "Ha megtudnád, hogy nem vagyunk egyedül, ha valaki megmutatná, bebizonyítaná neked, az megrémítene?" - írja a bemutatószöveg, de most komolyan, ki az, aki azt hiszi, hogy a világegyetemben csak mi ... több»
Nem igazodtam el rajta Gondoltam, ha már holnapután Izlandra utazunk, kiváló ötlet lesz ezzel a dokumentumfilmmel alapozni. Eltelt fél óra, de már negyed órája nem gondolom.
Adok némi támpontot, ami alapján el tudjátok dönteni, hogy nektek be fog-e válni. Egy nagyon lelassult filmet képzeljetek el, amiben 75%-ban gleccsereket lehet látni felülről, oldalról és alulról, 25%-ban pedig a vén Árni bát, aki semmire nem emlékszik, meg a családját. Őket főleg huszonéves családi videókon látni, annak megfelelő érdekességű és minőségű csíkos és homályos snitteken. Nem tudom, kicsoda Árni bá, de nem lettem rá kíváncsi, a családja se vonta magára a figyelmemet.
A film eddig elmondta, hogy a gleccserek érdekesek (mindenféle i... több»
gyenge A két főszereplő miatt többet vártam, főleg Tilda Swinton miatt, ő azért többnyire megválogatja, hogy miben szerepel. Az első fél óra elég jó is volt, éreztem a potenciált a filmben, de aztán kissé szétszaladt az egész és a spirituális alternatív stb. helyett felépült egyfajta lakossági romantikus film. Voltak a rendezésnek jobb pillanatai, de összességében nem működött kellően jól.
Te jó ég! Jordan Roberts filmje nem talált be nálam. Szétcsúszó szenvedéstörténet, melankolikus érfelvágás, nem szerethető szereplők, gazdaságos de hamis országábrázolás jellemzi az egészet.
Alise (Vera Farmiga) és Connor (Csókás Márton avagy Marton Csokas) egy családi trauma után el van akadva, párterápiáznak, a fiuk (Wes) meg azt találja ki, hogy mongol. Egy lányuk is van, néha ő is előfordul, neki az a fő tulajdonsága, hogy néz. Néha csodálkozva, néha megütközve, néha rosszallóan. Volt még egy gyerek, akit elvesztettek, nem tudjuk, mennyi ideje, mennyi idős korában és miért, de a traumatizált szülők között megszűnt az intimitás, a gyerekek sincsenek jól.
Egy darabig megy a körbe-körbe szenvedés, A... több»
Pszichológiai hardcore Ez egy rettenetes sztori, amely az 1970-es évek Németországában játszódik, abban az országban, amely hatalmas felvilágosodáson és civilizálódáson ment keresztül addigra. Michaela (Sandra Hüller) egy mérgező anya mellett nő fel, ez az anya az egész családot hazavágja. A lányt kezelik betegként, pedig az anyját kellene kezelni. Elképesztő belegondolni, hogy hány ilyen család lehet, ahol a családtagok a legkülönfélébb megküzdési technikákkal próbálják túlélni a reménytelen helyzetüket, mert nem jutott még el hozzájuk a lélekorvoslás, a pszichológia gondolata.
A vallással semmi bajom, de az egyházak hihetetlen, mennyi bajt hoztak már a világra, nagyon rossz volt látni, hogy még fél évszázaddal ... több»
67 A leleplezés napja (2026)
Hát van ez így, Emily Blunt egyre jobb, Steven Spielberg meg egyre rosszabb. A végeredmény egy elégségesen jó, elégségesen látványos és még épp megfelelően szórakoztató nyári mozi. Maga az alapkoncepció szavatossága mostanra lejárt. A Men in Black például 29 évvel ezelőtt jelent meg, annak az erőssége az volt, hogy Tommy Lee Jones és Will Smith együtt nagyon klasszul és sok humorral játszott, na meg közel harminc éve a "hú, itt vannak köztünk az idegenek" gondolata még sokkal izgalmasabb lehetett. "Ha megtudnád, hogy nem vagyunk egyedül, ha valaki megmutatná, bebizonyítaná neked, az megrémítene?" - írja a bemutatószöveg, de most komolyan, ki az, aki azt hiszi, hogy a világegyetemben csak mi ... több»