Toxikus anya Egy nagyon könnyen követhető és értelmezhető filmet rendezett Hanna Bergholm, és bár kicsit már túl könnyű is volt a feladvány (kevesebb jóindulattal úgy is fogalmazhatunk, hogy a kelleténél talán szájbarágósabb volt), jár érte a kiváló értékelés, azt hiszem. Egyrészt a téma jelentősége, másrészt a színvonalas kivitelezés miatt. Komoly esélyt látok arra, hogy a leegyszerűsítések szándékosak voltak annak érdekében, hogy minél többen megértsék a mondanivalót.
Aki horrorra számít, az koppanni fog, ez egy sima pszichológiai szimbolizmus. Tinja egy tizenegy-két éves lány, az önző anyja lelki fogságában. Megfigyelhetjük ahogy felneveli azt az énjét, aki képes magáért kiállni ezzel az anyával szemb... több»
Hű, ez nem jó Egy fanatikus ökoterrorista szekta (vagy nevezhetjük kommunának) életébe nyerünk bepillantást egy beépülő és szexuális okból elgyengülő ügynökön keresztül egy meglehetősen irritáló és rosszul rendezett és hangosított harmadosztályú filmben.
Szirupos történet Korea-fan tinédzsereknek Ez egy 2022-es japán film 2025-ös remake-je. Kíváncsi lettem volt az eredetire, de nem leltem fel magyar felirattal, pláne nem szinkronnal. Na, de itt van ez, azt állítják, hogy elég hű átirata a japán változatnak. Ami azonnal nyilvánvaló lett számomra, az az, hogy erősen korhatáros alkotás, mégpedig fordított értelemben: bazi öregnek éreztem magamat, miközben néztem.
Ez egy nagyon-nagyon tinifilm, a hatéves koruktól K-popon felnőtt tizenévesek (főleg a lányok) imádni fogják. Én legalább háromszor idősebb vagyok a célközönségnél és lány se vagyok, így kicsit eltévesztettem a házszámot. Különösen az első negyven perc volt gyötrelem, azt olyannak éreztem, mint egy koreai videoklipet popzene n... több»
mi a 7&*%@#$?!? Negyed órát bírtam idegekkel. Ez alatt nem derült ki, hogy a meglehetősen irritáló esettanulmány a toxikus pozitivitásról vagy egy különleges szellemi fogyatékosságról fog-e szólni, de nem jártam utána. Sally Hawkins mindenesetre remekül adja a péklapát-pozitív idiótát.
Hajógeddon Michael Bay három évvel az Armageddon után ismét hozta a formáját, másfél óra édes petting után beindult a pirotechnika és mészárszék, bár ez amúgy is benne volt a pakliban a cím alapján. A látványon komoly hangsúly volt, de közben elég sok sebből vérzett az egész alkotás, és nem csak konkrét, hanem főleg átvitt értelemben. Bár konkrét vérből is sok volt.
Mindenki is szerepelt, a szereposztás kiemelkedően erős lett. A történetvezetésben néha meghökkentő ugrások voltak, a moziváltozatot minden bizonnyal egy 5-6 órás rendezői verzióból sikerült hentesbárddal a háromórás fájdalomküszöbig visszacsonkolni. Bay nagyon fel lehetett csesződve, hogy erre kényszerítették, mert mintha direkt otrombán l... több»
62 A keltetés (2022)
Egy nagyon könnyen követhető és értelmezhető filmet rendezett Hanna Bergholm, és bár kicsit már túl könnyű is volt a feladvány (kevesebb jóindulattal úgy is fogalmazhatunk, hogy a kelleténél talán szájbarágósabb volt), jár érte a kiváló értékelés, azt hiszem. Egyrészt a téma jelentősége, másrészt a színvonalas kivitelezés miatt. Komoly esélyt látok arra, hogy a leegyszerűsítések szándékosak voltak annak érdekében, hogy minél többen megértsék a mondanivalót. Aki horrorra számít, az koppanni fog, ez egy sima pszichológiai szimbolizmus. Tinja egy tizenegy-két éves lány, az önző anyja lelki fogságában. Megfigyelhetjük ahogy felneveli azt az énjét, aki képes magáért kiállni ezzel az anyával szemb... több»