Ahoj poplacsek

Legalább rövid
Kelly Reichardt nyilván társadalomkritikának szánta ezt a dokumentum-realista filmet, de nekem annyira nem adta ki a végeredmény, viszont legalább a kritikusoknak nagyon tetszett. Wendy egy Indianából vagy honnan Alaszkába tartó lány, megy a retek tragacs Honda Civicjével, ami arrafelé a Trabant szinonimája, autózgat át Oregon felé, hogy onnan kompozzon. Ugyanis Alaszkában remél munkát kapni. Két szóban: Wendy csóró. Van neki kutyája is. Egyik nap az utazása során szokás szerint valami bankfiók vagy mi parkolójában éjszakázik a kocsiban, és az ottani kényszeres szokást követve a biztonsági őr felébreszti és elhajtja. De csak elhajtaná, mert a kocsi nem indul. A filmben rohadt sokára kiderül,... több»

teszkó gazdaságos
Nagy kár a kiváló szereplőfelhozatalért, mert maga a film elég felejtős. Nem borzasztó, csak jónak rossz, gagyinak meg nem elég gagyi, hogy Sharknado üzemmódban lehessen nézni. A rendező és a forgatókönyvíró csinált már ennél sokkal nagyobb dobásokat, itt most valamennyire mellémentek a dolgok. Túl sok volt a testnedvekkel viccelődés, pontosabban az tette ki a nagy részét a humorizálásnak, ami nagyon szomorú, mert más meg közben nem nagyon volt. Egy tét nélküli hét végi felszínes szórakozáshoz azért megfelel így is.

Álljon már meg a menet
A témaválasztás izgalmas és hiánypótló. A film meg jól van elkészítve, na de amit sugall, az sajnos elfogadhatatlan. Röviden: azt üzeni, hogy az Unabombert az amerikai állam állította elő, és ezzel felmenti a bűnöst, vagy legalábbis relativizálja, elkeni a tetteit. Ted Kaczynski közel két évtizeden át küldözgetett levélbombákat, és eközben nem voltak erkölcsi fenntartásai, és nem empatizált egy pillanatra se az áldozataival. Ki tudja, meddig folytatta volna, ha végül 30 évvel ezelőtt el nem kapják, hogy három évvel ezelőtt végre meghaljon a börtönben. A filmben egy jóravaló, okos és tanult fiatalembert látunk, akit hát sajnos a fránya körülmények szörnyeteggé tettek. Ez a felelősség elkenés... több»

Ha nem vagy spanyol, nyugodtan hagyd ki
Nem értettem, hogy mit láttam, ezért utánaolvastam. Hát halljátok, az eszem megáll, ennél belterjesebb céltalan önköldöknézés ritkán kerül filmvászonra. Ez itt Fernando Colomo és fia, Pablo Colomo apa-fia projektje, aminek nem igazán van nézői szempontból értelme, viszont mivel Colomo Spanyolországban van akkora név, hogy ebben a formában is legyenek olyanok, akik kíváncsiak a munkáira, ezért ott egy szűk közönség számára akár működhet is a koncepció, külföldön azonban kötve hiszem. Műfaját tekintve ez egy rendezői jutalomjáték, melynek nincs semmi szerkezete, inkább olyan mintha elindították volna a kamerát és csinálták volna tovább a hétköznapi dolgaikat. Nem csak az apa és fia alakít apát... több»

Jaj, de gagyi
Á, mondom, tuti van valami gikszer az értékelésekkel, nem lehet ez annyira gagyi, végülis a Wachowski nővérek csinálták és a szereplők se rosszak. Nos tévedtem, az értékelések valójában túl jók is a filmhez képest. Ez valami elizélt Zsé-kategóriás rettenet lett. Az lehetett a szándék, hogy megint legyen egy olyan nagyobb dobás, mint amilyen a Mátrix volt, de az, ugye, egyrészt lehetetlen, másrészt - bár az ehhez szükséges alapötlet tulajdonképpen nyomokban megvolt - ez most nagyon szájbarágósra sikerült. Na nem elsőre, mert már majdnem egy óra eltelik, mire elkezd kiderülni, hogy mire megy ki a játék, de onnan fogva olyan didaktikus pillanatok következnek be, amiktől azonnal elfog a kínzó sz... több»