Tisztán spirituális Ne úgy nézd mint egy kaszinói szerencsejátékfüggő történetet. Ez egy mélyen spirituális film valójában. Két módon lehet befogadni. Az egyik az, hogy megnézed, de figyelmesen. Aztán alaposan utánaolvasol hogy mit láttál. Ha nem vagy a kínai buddhista hitrendszer ismerője, akkor ez a lépés nélkülözhetetlen. Ha nagyon figyeltél, akkor ezen a ponton megállhatsz. A másik módszer annyiban különbözik, hogy ezután fogod és rövid időn belül ismét megnézed, hogy minden együtt legyen végül. Én ez utóbbit fogom tenni.
Tömegcikk Másodszor futottam bele, elsőre se volt egyszerű. Azért összességében szórakoztató, de sokszor megdöbbentően kínos és amikor fogy a játékidő, akkor a házastársi konfliktus feloldása teljesen életszerűtlen lóugrásokban és indokolatlan tempóban valósul meg. Tipp: mielőtt nekifogsz, kapcsold le az agyműködésed, jobban jársz.
Az ötlet jobb, mint a kivitelezés Paolo Genovesével szemben magas elvárásaink vannak a Perfetti sconosciuti (Teljesen idegenek) óta, szerintem ezeknek félig sikerült ezúttal megfelelnie, de összességében egy szórakoztató filmet kapunk. Kicsit kevésbé vicces, kevésbé izgalmas, kevésbé drámai, mint a szanaszét remake-elt korábbi alkotása, de megtekintésre így is abszolút méltó. Ezúttal akkora nagy tanulságokat sem vonhatunk le, mint a rendező jobban sikerült régebbi munkájából (kicsiket azért igen), itt inkább a puszta szórakoztatás lehetett a cél.
A helyszín ezúttal is egy lakás, csak az most olaszosan lepukkant és kaotikus, és most 2+8 szereplőnk van. Kettő ezek közül hús-vér ember, a másik 4-4 pedig az ő belső személyiségr... több»
... olyankor fénytörés keletkezik Ha szereted, ha egy filmben kietlen vidéken csúnya emberek nyolcvan percig küszködnek a gyászukkal és a végén nem sok minden sül ki belőle, akkor ez a te filmed. Amúgy szépen volt kivitelezve, de semmi extra.
Drága lehetett, de nem érte meg A francia állam mint megrendelő a magyarhoz hasonlóan nehezen áll ellen annak, hogy kultúrpolitikai megrendeléseket adjon le az általa szponzorált filmipar felé, ezúttal Dumás Sándor klasszikusát dolgoztatta fel, és nem volt szűkmarkú, az nyilvánvaló, látszik, hogy benne van a lóvé Martin Bourboulon és Matthieu Delaporte verziójában. Egyéb szempontból nem tudom dicsérni az alkotásukat. Az első háromnegyed óra nem is rossz, de utána érdemes leállítani, mielőtt az erődbeli éjszakai összezörrenés jönne, mert az már bohózatra hajaz. Vincent Cassel és Eva Green hozza a tőlük elvártat (szegény Eva Greent nem bírom, pedig nem érdemli meg), a különféle vígjátékszínészek viszont eléggé tájideginek eb... több»
63 Egy szerencsejátékos vallomása (2025)
Ne úgy nézd mint egy kaszinói szerencsejátékfüggő történetet. Ez egy mélyen spirituális film valójában. Két módon lehet befogadni. Az egyik az, hogy megnézed, de figyelmesen. Aztán alaposan utánaolvasol hogy mit láttál. Ha nem vagy a kínai buddhista hitrendszer ismerője, akkor ez a lépés nélkülözhetetlen. Ha nagyon figyeltél, akkor ezen a ponton megállhatsz. A másik módszer annyiban különbözik, hogy ezután fogod és rövid időn belül ismét megnézed, hogy minden együtt legyen végül. Én ez utóbbit fogom tenni.