fabuandras

A rémálom visszatér
A Fekete telefon 2. számomra izgalmas, de kissé kiszámítható folytatás volt. Az első rész hangulatát sikerült visszahozni, de már nem éreztem benne azt a frissességet és meglepetést, ami az elődjét annyira emlékezetessé tette. A film még mindig erős atmoszférával dolgozik – a feszültség, a zene és a sötét képi világ most is remekül működnek –, viszont a történet néha vontatott, és a fordulatok sem ütnek akkorát, mint vártam. Ethan Hawke továbbra is zseniális a hátborzongató szerepében, ő viszi a hátán az egész filmet. A gyerekszereplők is meglepően jól alakítanak, és sikerül életet vinniük a sztoriba. Tetszett, hogy próbáltak mélyebbre menni a karakterek múltjában, de néha ez inkább lelassít... több»

Amikor a like-ok nem mentik meg a filmet
Hát... sajnos nem igazán jött be nekem. Az ötlet, hogy a közösségi média világát és a horror műfaját összekapcsolják, szerintem érdekes lehetett volna, de a megvalósítás gyenge lett. A történet kiszámítható, a karakterek sablonosak, és egy idő után már nem tudott lekötni. A film elején még azt hittem, hogy valami friss, modern slasher élményt kapok, de inkább tűnt egy tucat-horrorfilmnek, amit már ezerszer láttunk korábban. A látvány és a fények ugyan erősek, de ettől még nem lett félelmetesebb a film. A gyilkos figurája sem volt különösebben emlékezetes, és a feszültség is hiányzott. Az egész túl erőltetettnek érződött, mintha csak a trendekre próbált volna ráülni. Összességében a Bekövet a... több»

Egyik csata a másik után (2025)
Az Egyik csata a másik után (2025) egy érzelmileg erős és látványosan megvalósított dráma, ami a háború utáni sebeket sokkal személyesebb oldalról mutatja be. Engem leginkább az fogott meg benne, hogy nem csak a fizikai harcról szól, hanem a belső csatákról is, amelyeket az emberek magukkal vívnak, miután a fegyverek elhallgattak. Leonardo DiCaprio alakítása kimagasló – hitelesen hozza egy megtört, de kitartó ember szerepét, aki próbál értelmet találni egy értelmetlen világban. A film lassabb tempója eleinte szokatlan volt, de később rájöttem, hogy ez adja meg a történet mélységét. A látványvilág lenyűgöző, minden beállításban érződik Paul Thomas Anderson kézjegye: a képek szinte mesélnek, a... több»

A társadalom tükre másodszor is
A Platform 2. (2024) méltó folytatása lett az első résznek, bár számomra nem ütött akkorát, mint az elődje. Az alapötletet továbbviszi: ismét egy toronyszerű börtönben vagyunk, ahol az élelem elosztása és az emberi természet sötét oldala kerül fókuszba. Ami tetszett, hogy kicsit több háttérinformációt kaptunk arról, miért működik így a rendszer. A látványvilág és a hangulat most is nyomasztó, sötét, folyamatosan fenntartja a feszültséget. Ugyanakkor éreztem, hogy néhány jelenet ismétlődött az első részből, és a fordulatok már nem voltak annyira meglepőek, mégis izgalmas, elgondolkodtató és erős folytatás, ami bár nem tudta teljesen megugrani az első film szintjét, de továbbra is fontos társa... több»

Tükör a társadalomnak
A Platform (2019) egy nyomasztó, elgondolkodtató és erőteljes film. A történet egyszerű alaphelyzetből indul: egy toronyszerű börtönben az emberek szinteket kapnak, és a táplálék egy hatalmas mozgó platformon érkezik fentről lefelé. A koncepció zseniális, mert nagyon látványosan mutatja be a társadalmi különbségeket, az önzést és a túlélési ösztön sötét oldalát. Engem az fogott meg a legjobban, hogy a film nemcsak a horrorisztikus jeleneteivel hatott, hanem azzal is, hogy tükröt tart a valóság elé. A színészi játék hiteles, a hangulat végig feszült és nyomasztó. Ez az a fajta film, amit nem feltétlenül könnyű nézni, de mindenképpen érdemes, mert erős társadalmi üzenetet hordoz.