fabuandras

Az olajügynök számomra egy lassabb, de érdekes történet volt, ami betekintést ad egy olyan világba, amit ritkán látunk ilyen közelről. A sorozat főleg az olajipar körül forog, és azt mutatja meg, hogyan működik ez a kemény, sokszor kíméletlen közeg. Nem a nagy akciók dominálnak, inkább az emberi döntések, a pénz és a hatalom kerül előtérbe. Billy Bob Thornton karaktere hiteles és erős, jó volt nézni, ahogy próbál lavírozni a problémák között. Nem egy szerethető figura, de pont ettől érdekes. A történet sokszor komor, néha nyomasztó, de végig érezni rajta, hogy valós dolgokról szól. A párbeszédek egyszerűek, mégis sokat mondanak a szereplők gondolkodásáról. Összességében nem egy könnyed darab... több»

Egy kemény visszatérés
A 28 évvel később – A csonttemplom egy nagyon sötét és kemény hangulatú film, ami jól illeszkedik a sorozat világához. Már az elején érezni, hogy ez nem egy könnyed mozi, hanem inkább egy nyomasztó túlélőtörténet. A film sok tekintetben visszatér a régi részek stílusához: koszos, kegyetlen és reménytelen világot mutat, ahol az emberek már nem csak a fertőzöttektől félnek, hanem egymástól is. A történet nem túl bonyolult, inkább egy egyszerű, de erős alapra épül. A „csonttemplom” központi helyszín, sokak szerint is az egyik legerősebb eleme a filmnek, és ezzel én is egyetértek. Látványban nagyon durva, néha már kifejezetten nyugtalanító, de pont ettől működik. A film nem akar mindent elmagyar... több»

Egy ház, ahol semmi sem az, aminek látszik
A The Housemaid – A téboly otthona egy lassan kibontakozó thriller, ami fokozatosan húzza be a nézőt a történetébe. Nem egy pörgős film, inkább lépésről lépésre építkezik, és végig érezni rajta azt a nyomasztó hangulatot, hogy ebben a házban valami nagyon nincs rendben. Végig volt bennem egy furcsa, nyugtalan érzés, mintha a film bármelyik pillanatban átfordulhatna valami rossz irányba. A történet alapja egyszerűnek tűnik: egy nő munkát vállal egy gazdag családnál, de hamar kiderül, hogy a zárt ajtók mögött sötét titkok lapulnak. Ami igazán működik a filmben, az a hangulat és a karakterek közti furcsa viszony. A főszereplő szemszögéből jól átjön az a bizonytalanság és félelem, amit ő is érez... több»

Egyszer működött, másodszor már kevésbé
Számomra a Sisu második része egy olyan film lett, amit érdekes volt végignézni, de nem hagyott bennem igazán mély nyomot. Az alapötlet továbbra is erős: egy magányos, kemény férfi kerül szembe brutális ellenségekkel, és szinte megállíthatatlanul halad előre. Ez a fajta túlélőhangulat most is működik, de érezhető, hogy a film sokszor ugyanazokat az elemeket ismétli, mint korábban, ezért kevésbé volt meglepő. A látvány és az akciók rendben vannak. A harcjelenetek nyersek, véresek és kemények, amitől a film végig feszült marad. Ugyanakkor egy idő után kicsit egyhangúvá válik, mert szinte mindig ugyanarra épül: a főhős bajba kerül, majd valahogy mégis győz. Ez eleinte izgalmas, később viszont m... több»

Legénybúcsú: ami megtörtént, az ott is marad
A Legénybúcsú (2025) számomra egy tipikusan olyan film lett, ami egyszer nézhető, de nem hagy túl mély nyomot. Nem volt rossz, de nem is éreztem azt, hogy különösen emlékezetes lenne. Inkább egy könnyed, közepes vígjáték, amit akkor lehet élvezni, ha az ember nem vár tőle túl sokat, csak egy kis kikapcsolódást. A történet alapja ismerős: egy legénybúcsú köré épül minden, ahol a dolgok nem egészen úgy alakulnak, ahogy azt előre eltervezik. Vannak félreértések, kínos helyzetek, váratlan fordulatok, és persze sok beszélgetés arról, ki mit akar az élettől és a kapcsolataitól. Ez önmagában nem rossz, de a film nem nagyon lép túl a megszokott kereteken. Sok jelenetet már előre lehet sejteni, ezért... több»