Szonatina

Meglehetősen érdekes módon közelíti meg a gengszterfilmet Takeshi Kitano. Nem egy kőkemény akciófilm, és nem egy erőszakos bosszúfilm, bár mindkettő elemei nyomokban megtalálhatók benne. Sokkal inkább az emberi oldalt akarja bemutatni egy olyasvalaki szemén keresztül, aki már belefáradt abba, amit csinál, és nem találja az értelmét. Murakawa és emberei egy támadást követően egy tengerparti házban húzzák meg magukat, és nagyrészt az itt töltött időt láthatjuk. A gengszterekből előtör gyermeki énjük, játékokkal és bohóckodással ütik el az időt, ami olykor vicces volt, máskor kissé komolytalan. Ezek a jelenetek lassú és meditatív képsorokkal vannak vegyítve. Látom, hogy mit akar közölni a film, és vannak szép jelenetei, de szerintem lehetett volna mozgalmasabb a cselekmény. Takeshi Kitano színészi eszköztára eléggé minimalista, de egy ilyen szerephez ez jól állt.