A lélek saját társat választ

A film utolsó részét nem nézve ez egy nagyon értelmes,hatásvadásztalan és giccsmentes alkotás. Röhögtem elég sokszor az ilyen 19.századi nemesi hihetetlenül sznob vicceken(mellesleg kicsit sem idegesítők,sőt bájt ad a filmnek).Ugye bár az eredeti cím... Több írja le tökéletesen hogy mi is van itt.Szóval,a csendes felszín alatt ott van és nem tud felszínre törni az "üvöltés,a ricsaj" mert épp ez a lényege a filmnek hogy ezek visszafogott úri hölgyek. Nagyon szépen már-már melankólikusan élhetjük meg a napnak a különböző szakaszait,főleg az estéket azokkal a gyertyákkal. Terence Davies annyira jól tudja éreztetni velünk a film hangulatát,hogy már az enyhéd esti fuvallatokat elkezdüjük érezni.Valamint a rendező nyíltan kimondja hogy a legnagyobb művészi alkotás az irodalom és a zene.És sajnos a végére túlnyúlította ezt a hihetetlen tömör forgatókönyvvel megírt filmjét.