Kém a csapatban

Igaz történet alapján készült, egy karakter biztos kitalált, kiléte elhangzik a legvégén. A cselekmény térben és időben gyakran ugrál, de ennek ellenére nagyon tetszett, egy dolgot leszámítva.

A történetbe azon a napon kapcsolódunk be, amikor Philby, az MI6 fenegyereke, a Brit Birodalmi Érdemrenddel és a szovjet Vörös Zászló Érdemrenddel is kitüntetett kettős ügynök „kicsúszik” az elfogására küldött ügynöktársa és barátja, Elliott kezei kö... Többzül, és azt vizsgálja, hogy vajon utóbbi miért „hagyta futni” azt, aki elárulta őt. A történet kissé lassú, már-már vontatott, ezért kell hozzá némi türelem, hogy kibontakozhasson. Ami még nem vált előnyére, hogy a széria ide-oda ugrál az idővonalon, ezért nem egyszerű követni. Ami viszont pozitív, hogy egy visszafogottan stílusos drámát kapunk a készítőktől, remek atmoszférával és alakításokkal. Több kémsorozathoz volt már szerencsém, a többségük jobban tetszett, ezért – némileg lefelé kerekítve ezúttal – csak átlagosra értékeltem.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Ugyanazért nem tetszett, amiért a Suszter, szabó, baka, kém: nehezen követhető. Időben sokat csapong, és térben is elkalandozik. Nem egyszer kellett visszanéznem jelenetet, mert valakiről, aki később fontos lett, alig ejtettek el a nevén kívül valami... Többt. Ráadásul nagyon angol. Ezeket a poénokat a kontinensen nem értjük. Annyira készült nekünk ez a film, mint a Dunkirk. Hangulatában viszont pompás, a két főszereplőt egyébként is kedvelem, most sem okoztak csalódást. A Björk fejű nőt nem tudtam megszokni, valahogy úgy voltam vele, mint a viccben a rendőr a zsiráf kifutójánál: Na, ilyen állat pedig nem létezik! Szépen fényképezték a sorozatot, a helyszínek pazarok voltak. El fogom olvasni Ben Macintyre regényét. Arra jó ez a film, hogy a belső mozimban ez adja a hátteret.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Szépen elkészített, realisztikus sorozat, a két főszereplő, Guy Pearce és Damian Lewis egészen kiváló alakításával. Aki teheti, eredeti hanggal nézze, mert akármennyire is remek színészek kölcsönözték a hangjukat, nem túl jól sikerült a szinkron. Nag... Többyon szép képek is vannak benne (különösen tetszettek bizonyos városképek, amik úgy voltak fényelve, mintha 60-as évekbeli képeslapot látnánk). Van benne egy-két apró baki (pl. a 60-as években a berlini falnál sorban álló négyütemű Trabant, amire még úgy 25 évet kellett várni, a Warsawa autók nagyszámú jelenléte Moszkvában, vagy említhetnénk Dr. Thomast, aki szerszámosládával a kezében jön be a kertészkedésből), de ettől még élvezhető lenne. (Innentől kicsit spoileres lehet!) Ami viszont sajnos levesz a színvonalból, az Mrs. (és Mr.) Thomas figurája: teljesen irreálisak szegények. Mrs. Thomas nyilvánvaló dramaturgia szerepe (a „hátteret” megvilágító beszélgetések) mellett kaphatunk szentimentális lelkizést, émelyítő turbékolást a férjével (amit a két színész a kölcsönös szimpátia teljes hiányával ad elő), és persze az elmaradhatatlan PC-t, mégpedig olyan erőltetett és suta módon, hogy már megint inkább röhejes, mintsem „társadalmilag hasznos”.