Majorkas

Kicsit depresszív, téli hangulata van ennek a nem tipikus karácsonyi filmnek, aminek csupán annyi vonatkozása van a karácsonnyal, hogy részben akkor játszódik. Tetszett az autentikus, retró atmoszféra, a karakterek és a történetív. A vége megmozgatta az igazságérzetemet, de ettől ez a film így tökéletes.

Elfogult leszek, mert kétszer olvastam Lee Child Elveszett holnap című regényét, mivel annyira tetszett. Az utolsó részig majdnem az eddigi legjobb évadnak tituláltam. A cselekmény nem csupán túl modern a regénybeli történethez képest, de olyannak tűnik, mintha egy "mini Mission: Impossible részt" néznénk 8 epizódos lebontásban új karakterekkel, ahol a végére megint a szokásos halhatatlan főhős karakter jön, akibe akárhányszor bele lehet szúrni és meg lehet vágni, de ez a finálé minden téren túl volt már tolva.

Az első buddy movie?
Bennem mély nyomokat hagyott ez a film, és manapság is úgy gondolom, hogy gyerekeknek nem ajánlom. Az első interakció az űrlénnyel jelenet kissé félelmetes lehet egy kiskorúnak, de vannak olyan pillanatai, amelyek ma már részei a filmtörténelemnek. A lény ábrázolása és állatias hangja inkább horrorba illő, de ez egy családi sci-fi, ami tartalmaz drámát, meg buddy movie-t is.

Első alkalommal a film negyedénél elaludtam, a másodiknál már csak a felénél, mondom, harmadikra megnézem. Megnéztem. A film egy rendkívül komoly produkció volt a 2000-es évek hajnalán, hatalmas neveket vonultatott fel, monumentális díszletekben, korhű hangulattal. Érezni lehet végig a film alatt New York mocskát.

Nekem ez az igazi Black Mirror
Neill Blomkamp kísérletezgetni kezdett filmekkel, néhány részt le sem tudna tagadni, annyira rajta van a névjegye. Kiemelném itt a Rakkát, de a Firebase tetszett a legjobban, ezek a történetek kimeríthetetlen ötleteket rejtenek. Nem mindegyik rész kiemelkedő az antológiában, de a többség egy Black Mirror-évadban megállná a helyét, sőt!