Az elixír

Ki gondolta volna, hogy már abban az időben is divat volt a szilikonszáj?

Végignéztem, de inkább csak hallgattam. 2025 van, hahó, ez még viccnek is rossz. Nem ajánlom senkinek sem!

Nem vártam sokat tőle, de úgy voltam vele, megnézem, mert mégiscsak zombi. Aztán annyira magával ragadott a film, amit elképzelni se mertem volna, mivel nincs nagy elvárásom egy indonéziai filmtől. A vége sajnos már elcsépelt lett. Nem is elcsépelt, hanem már nem tudta fokozni az izgalmat, vagy úgy mondom inkább, hogy nem akarta. Egy járvány elszaporodásának lehettünk tanúi, teljesen a kezdetektől, ami valljuk be, a legtöbb filmnél nem működik, és nagyon Zs-kategóriába, Asylum-filmbe süllyed. Ennél a filmnél ez egyáltalán nem tapasztalható. Viszont amikor a film felén már túljárunk, lekerül a fókusz a vírus terjedéséről. Na, lényegében nekem akkor kezdett stagnálni a film iránti lelkesedésem. Egyébként az elején még a drámai rész is megfogott, amit nálam nem könnyen lehet elérni. Már akkor tudtam, hogy ez egy jó és emlékezetes film lesz. Lenne még mit hozzáfűzni, de nem szokásom a tartalmi kritika. Ennek kapcsán az erős 4 csillag, amit tudok érte adni. Viszont, ha más szemszögből nézve értékelném, hogy Indonézia ennyire felülmúlta az elvárásaimat, akkor 5 csillag!

Kritikán aluli... Ezt a filmet nem lehet komolyan venni, a főszereplők gyengék, és rohadt idegesítő mind egytől egyig...