Végzetes függősség

A szexfüggőség kényes témáját dolgozta fel az erotikus thrillerként emlegetett, közönségcsábító film szerzője. Zane legkelendőbb erotikus regényének ebben az adaptációjában – ami nem egy mai produkció – igen felületes, meglehetősen lanyhán és sematikusan mozgathatja a cselekményszálakat. A szintén megosztó A szürke ötven árnyalata sokkal jelentősebb alkotás lett 2015-ben. A főhős, Zoe idilli életet él odaadó férjével, naponta kétszer-háromszor szexelnek, de ez még mindig nem elég a nőnek. Csillapíthatatlan vágya valami több után egy tomboló, erőteljes viszonyhoz vezet, ami túlságosan kezelhetetlenné válik számára. Ahogyan egyre mélyebbre esik a szexfüggőségben, tökéletes élete kezd összeomlani, üzleti vállalkozásai kudarcot vallanak. A produkció minősége igen lapos, minden színész fantasztikusan néz ki, de alakításukban nincs elég lehetőség, hogy lenyűgözzék a nézőt. Az eredmény pedig kétes: nem tudtam meg, hogy ez most egy erkölcsi árnyalatú figyelmeztető mese vagy a szexuális kényszer komoly pillanatképe akart lenni.

Egy szép (ízlések és pofonok...) színesbőrű asszony, akinek mindene megvan; jómód, szerető férj, egészséges gyerekek, főnök a munkahelyén pszichiáterhez fordul, mert űrt érez az életében és azt félrelépéssel próbálja megszüntetni. Az egész olyan Hallmark-stílusú volt, émelyegtem tőle.

Tetszett a film fordulatai miatt és a szereplők is hozták az elvártat. Hiányossága, hogy nem köti le végig a néző figyelmét, vannak üresjáratok és felesleges klisék.