Az aranyláz idején a csavargó Charlie több ezer más emberhez hasonlóan Alaszkába indul, hogy meggazdagodjon. Egy hóviharban rábukkan egy faházra, ahol úgy dönt, hogy menedéket keres. Odabent találkozik egy idegen férfival, aki nem hajlandó befogadni, és egy Big Jim nevű éhes aranyásóval. Hamarosan… Több

FILMINFÓ
Író: Charles Chaplin
KULCSSZAVAK


88 Aranyláz (1925)

88 Aranyláz (1925)

88 Aranyláz (1925)

88 Aranyláz (1925)

88 Aranyláz (1925)

88 Aranyláz (1925)

88 Aranyláz (1925)

88 Aranyláz (1925)

88 Aranyláz (1925)

88 Aranyláz (1925)

88 Aranyláz (1925)

88 Aranyláz (1925)
Az „Aranyláz” (The Gold Rush, 1925/2024, rendezte: Charlie Chaplin) a némafilm korszakának egyik mesterműve, amely 2024-ben felújítva, 4K-ban tért vissza néhány magyar mozi műsorára. Chaplin ikonikus Csavargó-karaktere ezúttal az alaszkai aranyláz idején próbál boldogulni, miközben éhséggel, magánnyal és szerelmi csalódással küzd. A film humorát máig frissesség jellemzi, jelenetei örök klasszikusok. A fekete-fehér képekben és pantomimjátékban rejlő expresszivitás különleges filmes élményt nyújt. Chaplin egyszerre nevettet és elgondolkodtat – a nyomor és a remény, az emberi méltóság és a túlélés kettőssége végig jelen van. A zene – akár eredeti, akár újraszerkesztett változatban – remekül kíséri a történetet. Ez a film tökéletes példája annak, hogyan lehet komoly témákat könnyedséggel és mélységgel ábrázolni. Felújított verziója technikailag kiváló, így újabb generációk is felfedezhetik Chaplin zsenialitását. Aki ma is kíváncsi a filmtörténet egyik csúcspontjára, annak az Aranyláz kötelező darab.
Chaplin minden poénja mögött igazságmorzsák lapulnak. Nagyon szeretem a filmjeit. Lénye megtölti a filmet; nincs is szükség hangra, beszédre - a képkockák tisztán és érthetően mesélnek.
A gyűjteményemet rendezgetve kaptam kedvet ennek az örökbecsű filmnek az újranézésére. Szerencsére az 1925-ös változat Chaplin által „felújított” 1942-es változata van meg a halhatatlan Charlie zenei válogatásával és hangalámondásával. Hozzá kell ten... Több
Chaplin-rajongóként ez a film tetszett,de nem csak ezért. Amikor készült (1925) az akkori amerikai életmód,hangulat,társadalmi közkép,ehhez jól is passzolt a zene-jó,hiteles nosztalgikus légkört alakított ki,és én kortól függetlenül vevő vagyok szinte minden filmre. A kunyhós rész volt az egyik leghatásosabb az eleje felé/után valamivel. Valamint a színészi játék-igazából csak dícsérni tudom. Egyébként az egész filmet. 10/10
A film összbevétele 5 450 000 dollár volt (imdb.com).
Az úgynevezett "Brüsszeli tizenkettő" filmes listán a második helyen szerepel, csak az ugyanabban az évben készített "Patyomkin páncélos" előzi meg.