Timon

Nehezen elért szerencse
Mindent belevittek ebbe a remek, régi, de nem múló vígjátékba. Buster Keaton rendesen hozza a formáját, mindent belead. Egy szerencsétlen embert kell eljátszania, akit elbocsátottak, majd megpróbál öngyilkos lenni az elején. Az igazi, sőt, a legnagyobb szerencse ebben persze az, hogy ezzel nem járt sikerrel. Majd elmegy mindenféle munkát kipróbálni, mondhatni szerencsét próbálni, és bár nem mindig jár sikerrel, azért egyre tapasztaltabb lesz. Egyik érdekes szokása, hogy mikor horgászik, sosem elégszik meg a hal méretével. Pedig addig kéne a pecabotjának a madzagát a vízben előrehajítani, ameddig a madzag ér. (Közmondás-alternatíva: No meg ameddig a súlya bírja.) :) Szegény eléggé vizesen fel... több»

Kell egyfajta türelem a némafilmekhez, habár ez nekem rajongóként nem gond. Ez itt egy egyszerű, sima, de nagyszerű kisebb western-darab. Hosszabb, állóképelemek jellemzik, ami a kor sajátosságai közé sorolható, lévén több mint százhúsz éves régi film, így az volt az előnyös akkoriban, és vizuálisan is kellemesebb. A színészek nagyobb szereplési teret kaptak, ott a kasszánál, a vonatelkötésnél, az utasok leszállítása, minden bonyodalmat a maga klasszikus módján vezetnek, olyan módon, ami akár könnyebb kikapcsolódást is jelent. Ami nem jelenti azt, hogy ezért nem lehet sosem belefáradni. Sokkal inkább az egyszerűsége a szerethetőbb, és manapság a heves és gyakori jelenetközbevágások világában... több»

Nagyon erősen tartja az előző film színvonalát, amelyben végig direkt egy ahhoz képest nehéz változáshoz tartja magát. Konkrétan ahhoz, hogy új szereplőkkel akarja fenntartani azt a varázst, és Szörnyellát is új erőben kell tartani. Akiről, mint végig egyértelmű, jól tudjuk, hogy tetteti magát. Olyannyira, hogy már állatkedvelőként igyekszik tisztára mosni a nevét, de a foltok láttán előtör belőle az elfojthatatlan gyerekkori trauma. Ez utóbbi viszont csakis a róla szóló 2021-es film után világosabb és összetettebb. Hiszen, akinek azok a kutyák már gyerekkorában ilyen súlyos traumát okoztak, őt utána nagyon már az sem érdekli, ha ártatlan fajtársaikat nyúzza meg, sajnos... Visszatérve erre, ... több»

Számomra szinte egy szinten van az első résszel. Hatalmas elánnal folytatja azt a mesevonalat, melyben Atlantisz új erőre kapott, majd a Föld felszínén kell rengeteg küldetést elvégezniük, amelyekre az ősi kristály miatt van igazán szükség. Az előzőhöz képest is rendkívül szokatlanul változékony, és sokféle új helyszínnel gazdagodik. Furcsa is hozzá képest, de nekem így jött be. Elszabadult a fantasy rendesen: izlandi csodalények, sivatagi szellemek, Thor világa is megjön, aki Milo-t Loki-nak nézi. Ha erről is készülne élőszereplős, akkor gondolom, a TVA vinné el, mert megszökött Disneylandből, és az idősíkokat bizony rendbe kell tenni. :-) Mindezekkel mindent kihoztak belőle, ami nagyon kit... több»

Egyszer elmegy
Nem volt rossz film, jó volt újra látni Yelenát, Bucky-t meg még néhány hőst. Vagyis inkább antihőst. Sokat még nem láttam az ötödik fázisból, úgy tervezem, legkésőbb az Avengers: Doomsday előtt fogok igazán belehúzni. Azért valljuk be, nagyon hiányoznak az olyan kemény és velős filmek, amilyenek mondjuk a Bosszúállók: Végtelen háború előtti érát jellemezték. Ez sem volt rossz, csak a végén ez az új Bosszúállók bejelentése nagyon fura és erőltetett volt. Ami jót tesz a filmnek, az a sötétebb tónus, így a csapat problémáit jobban át lehet érezni. Bob karaktere enyhén szólva is fura (meg részben hasznosan komplikált) volt, pontosabban olyan lénnyé átformálva, aki egymaga erősebb, mint az össze... több»