Timon

Jaj, ez egy annyira szép és érzelmes film volt! Nézése közben felidézte bennem az első mese emlékeit, amit még kiskoromban hallottam, konkrétan még CD-n az 1982-es hangjátékot. Így egyre inkább olyan szemmel néztem (az emlékeken túl), hogy milyen gyermeki őszinteség is hajtja a szereplőket, amellett, hogy megtalálják a hazavezető utat. Itt Dorothy-nak gyakorlatilag egy tyúkkal kell megtudnia, hogy mi történt, mert posztapokaliptikus állapotok várják őket, gondolok itt a sárgaútra, vagy a kővé váltakra. És itt nincs jó erő, csak az új barátaira számíthat. Kedvencem mind közül Tökfej Tóbiás. Az ő nagyon kedves, vidám, gyermeki személye valahogy nagyon megfogott, ezzel a stílussal bevallom még ... több»

Az avantgárd hajnala
Jómagam régifilmkedvelő (is) vagyok, egyebek közt nekiláttam ennek az 1001-filmes listán szereplőnek is (mondhatnám, kihívást teljesítek), és ez sem vette el a kedvemet. Kezdve azzal, hogy itt abszolút csak kedvükre akartak filmet forgatni és összedobni, ami éppen eszükbe jutott. Voltak kellemesen döbbenetesek, de túlzások is... A legjobb szerintem az volt, amikor már többek között a zongorához kötözve próbált a nő felé nyomulni, aztán még két holttestet és deszkát is vontatott maga után. Abszolút szürrealizmus, fel is tehetjük kezeinket! Ez már nem nevezhető annyira a filmtörténet hajnalának, és ekkor már a hangtechnika is megjelent, szóval ez inkább kizárólag a vizuális oldalának a megraga... több»

Eleinte volt benne potenciál, olyan légkörrel indult, ahol még sok misztikus elemet is hozzáadhattak volna, de inkább a nyers rituálét választották a film "csúcspontjának". De menjünk sorjában: egy menyasszony csak úgy lehet a család része, ha egy éjszakai kártyajáték során beavatják. Pechére pont a bújócskát húzza, amiről eleinte még nem sejti, hogy a végét jelentheti. Azaz, ha hajnalig nem találják meg, beveszik, de ha igen, akkor megölik. Hát... ez a koncepció nem túl velős egy horrornak. Viszont kapunk helyette rengeteg sikítást, ziháló bujkálást, indokolatlanul sok trágárkodást, és a végén még egy sátáni rituálét is. Na, itt gondoltam magamban, hogy ez a nyílt hollywoodi önbevallás is l... több»

Jó film volt, főszerepben Robin Williams, aki az energikus és lelkes katonai rádióst alakítja benne. A vietnámi háború idején játszódik, ahol a katonáknak szükségük van némi lelkesítésre a hadviseléshez, csakhogy időközben kiderül, hogy mennyire nem számoltak azzal, hogy az északiak, a vietkongok is köztük lehetnek, illetve a szövetségeseik. A film nem is nagyon zárkózik el a háború borzalmaitól, és azt sem rejti véka alá, hogy a háború során az amerikaiak is bizony követtek el atrocitásokat a civilekkel szemben. Nagyon ütősen és drámaian mutatja be a film, főleg ott, ahol felrobban az étterem, és később kiderül, hogy ki áll mögötte, és milyen indokkal. Ott mondják ki mindazt, ami nagyon bru... több»

Tűzpróba vagy már eleve felperzselt harcmező?
Izgalmi szintje maradt ugyan, de egészét nézve nem olyan erős és cselekményben eredeti, velős, mint az első rész. Több az erőltetett része. De kezdem a pozitívumokkal: grandiózus látványtervezés, átható posztapokaliptikus hangulat. Kemény akciójelenetek, több háttérszereplő fedi fel magát, ezáltal többet tudnak meg. Ami nem volt jó, az a zombiapokalipszis bevonása volt. Szerintem sokat rontott a film abszolút világvége-hangulatán, pontosabban komolytalanabbá tette. Nem volt már hihetőbb a légköre. Sokkal inkább egy erőltetett összeöntvény volt. Sajnos vagy nem sajnos, de az tovább lazította az egészet, amikor a csávó feltett egy lemezt, és amikor lejárt, minden felrobbant. Nem tudom, ezt poé... több»