Timon

Kezdődik a multiverzális ütközet...
Az eredeti három Fantasztikus Négyes-filmnek úgy kétharmada volt meggyőző, és a Marvel-univerzum hasznos építőfilmjei voltak. A 2015-ös nem volt túl nagy szám, ez viszont remekül visszaállította az eredetiek varázsát. Lebilincselő, főleg eleinte szórakoztató, élvezik is a színészek, különösen, hogy újraindul ez. Az alaptartalma nagyrészt a 2007-eshez hasonlít. Itt is Galactus a fő ellenség, aki fel akarja falni az egész hatszázvalahányas Földet. Hatalmas különbséget hoztak be viszont azzal, hogy nemcsak hogy elutaztak, de még a megszületendő baba az, akinek az energiája elegendő neki, hogy végleg jóllakjon. Szerencsére nem áldozták fel, ami még jobban erősíti a csapat iránti erkölcsi szimp... több»

Összességében remek kis évad volt. Különösen az tetszett, hogy a Kilencedik Jedi folytatást kapott, és nagyon drámai mélységekben tudták folytatni. Az, tehát a harmadik és a nyolcadik rész tetszettek a legjobban belőle. Utóbbinak a spirituális mélységei fogtak meg leginkáb, nyilvánvalóan sokunknak a szokottnál is kiszámíthatatlanabb irányok voltak benne. Gondolok ezalatt a megpróbáltatások és a paradicsomi állapot különös ötvöződésére, amin a lánynak kellett keresztülmennie, hogy egy bizonyos komoly akadályon felülkerekedjen. Nagy tanulsága az, hogy önmagunkat, tehát a belső akadályainkat a legnehezebb legyőzni, főleg mert nem mindig nézünk szembe szívesen az ilyenekkel. Szóval igen szívhez ... több»

Nehezen elért szerencse
Mindent belevittek ebbe a remek, régi, de nem múló vígjátékba. Buster Keaton rendesen hozza a formáját, mindent belead. Egy szerencsétlen embert kell eljátszania, akit elbocsátottak, majd megpróbál öngyilkos lenni az elején. Az igazi, sőt, a legnagyobb szerencse ebben persze az, hogy ezzel nem járt sikerrel. Majd elmegy mindenféle munkát kipróbálni, mondhatni szerencsét próbálni, és bár nem mindig jár sikerrel, azért egyre tapasztaltabb lesz. Egyik érdekes szokása, hogy mikor horgászik, sosem elégszik meg a hal méretével. Pedig addig kéne a pecabotjának a madzagát a vízben előrehajítani, ameddig a madzag ér. (Közmondás-alternatíva: No meg ameddig a súlya bírja.) :) Szegény eléggé vizesen fel... több»

Kell egyfajta türelem a némafilmekhez, habár ez nekem rajongóként nem gond. Ez itt egy egyszerű, sima, de nagyszerű kisebb western-darab. Hosszabb, állóképelemek jellemzik, ami a kor sajátosságai közé sorolható, lévén több mint százhúsz éves régi film, így az volt az előnyös akkoriban, és vizuálisan is kellemesebb. A színészek nagyobb szereplési teret kaptak, ott a kasszánál, a vonatelkötésnél, az utasok leszállítása, minden bonyodalmat a maga klasszikus módján vezetnek, olyan módon, ami akár könnyebb kikapcsolódást is jelent. Ami nem jelenti azt, hogy ezért nem lehet sosem belefáradni. Sokkal inkább az egyszerűsége a szerethetőbb, és manapság a heves és gyakori jelenetközbevágások világában... több»

Nagyon erősen tartja az előző film színvonalát, amelyben végig direkt egy ahhoz képest nehéz változáshoz tartja magát. Konkrétan ahhoz, hogy új szereplőkkel akarja fenntartani azt a varázst, és Szörnyellát is új erőben kell tartani. Akiről, mint végig egyértelmű, jól tudjuk, hogy tetteti magát. Olyannyira, hogy már állatkedvelőként igyekszik tisztára mosni a nevét, de a foltok láttán előtör belőle az elfojthatatlan gyerekkori trauma. Ez utóbbi viszont csakis a róla szóló 2021-es film után világosabb és összetettebb. Hiszen, akinek azok a kutyák már gyerekkorában ilyen súlyos traumát okoztak, őt utána nagyon már az sem érdekli, ha ártatlan fajtársaikat nyúzza meg, sajnos... Visszatérve erre, ... több»