Bodkin

Érdekes sorozat, nem csúcs, de jó sorozat. Az Obama házaspár nem hiába adta a nevét a sorozathoz.

A Bodkin olyan vígjátéksorozat, ami az életet a maga komplexitásában tudja felmutatni, csúfolódva és szeretve. Elbűvölő a stílusa, jók a karakterei, és merészen összetett. A történet hangsúlya nem a nyomozás tárgyán, a múlt eseményein, hanem az azt t... Többitkolni vagy feltárni próbáló emberek motivációin, tévedésein és felismerésein van. Ezeken keresztül karikírozza az emberi esendőséget, csendes, megértő, kicsit darabos humorral, de nem éri be ennyivel. Műfajához képest bátran nyúl morális kérdésekhez, és nem csak kérdez, válaszokat is mer adni. Határvonalat húz a menthetők és a végképp elbukottak közé, de figyelmeztet is, milyen közel bukdácsolunk a határhoz mindannyian. A karaktererek nagyon tipikusak, de a fontosabb szereplőket úgy árnyalták, hogy többek lehessenek, mint vígjáték-figurák. Az eseményekkel és egymással ütközve fejlődnek, gondolati ívet is adva a történetnek. Nemcsak a történések haladnak így előre, hanem a tanulságok is. Minden színészi alakítás abszolút hiteles és zsánerbe simuló, még a félmondatosok is. Mivel a komikus elemek dominálnak, a sorozat a felvállalt gondolatiság mellett is könnyed és szórakoztató élmény. Nyomozás, kis gengszterparódia, és az összes írekről és vidékiekről alkotott sztereotípia – belső, gunyoros rálátásban. Az önirónia meghatározó humorforrás (még a gyönyörű tájat kamerázva is érzek egy kis lesajnáló legyintést), de azért ott csillog benne a nemzeti büszkeség. Szarkazmus és érzelmesség – így láttatja népét ez a nagyrészt ír produkció, de a külső nézőpont is érezhető, feltehetően a vegyes nemzetiségű alkotógárdának és az amerikai produkciós cégnek köszönhetően. Szimpatikus lett a végeredmény, és az ír betétdal szívet melengető. Nem jöhet be mindenkinek a zsáner, a stílus, a kezdés is döcögő, és a történetív is kissé csapongó, bár esetlensége jól illik a nagy egészbe. Nem mondom, hogy hibátlan a Bodkin, de üdítően szép, intelligens bemutatkozás a sok agyatlan alkotás között.

Három, össze nem illő podcaster a vidéki Írországba indul, hogy sötét titkok között kutakodjanak. Hanganyagot és videóanyagot gyűjtenek, internetes online tartalom publikálásra egy kisvárosi környezetben, ahol helybéli íreket, sokféle balgát, fura külső és belső természetű egyéniséget találnak. A sorozat egy csigalassúsággal izzó parázs, egy kukkoló történetmesélés. Ráérősen, apránként bontakozik csak ki a cselekmény, nehézkesen alakul a háttértörténet és az összefüggések kibontása. A bűnügyi vígjáték nem a legjobb megfogalmazás a műfajra, de a Bodkin mégis akkor működik a legjobban, amikor nem veszi önmagát túl komolyan, és kigúnyolja a valódi bűnözést. Az apránként kapott információktól lassan izmosodnak az epizódok, és a végére azért minden a helyére kerül. Nagyobb volt az elvárásom, mint amit kaptam. A gyönyörű ír vidék és a kínos városi miliő ellenére nem tudtam meg eleget az eltűnt emberekről, ezért érzem azt, hogy a Bodkin egy paradox sorozat olyan történet elmeséléséről, amelyet nem akarnak nekem elmesélni.

A Bodkin kétségtelenül sajátságos műfajú sorozat. Enyhén szatirikus, morálisan elemző dráma, crime-podcast alapokon nyugvó, krimiként pedig lassú, klasszikus elemekkel bíró darab, misztikus elemekkel. Egyáltalán nem rossz, inkább szokatlan. Ír-amerik... Többai koprodukcióban készült, eredeti ír helyszíneken, ami már önmagában gyönyörűvé teszi a filmet. A színészek is írek, számunkra jórészt ismeretlenek. A zenéjét érdemes kikeresni a Spotify-on, ha kedveled a gäl (ír) muzsikát. Az IMDb-n szerintem korrekt a 70% körüli értékelés.