kár A sorozat kétharmada a szokott kliséket nem meghaladó, de azokat igényesen, hozzáértően kezelő misztikus horror. Nem egy művészi alkotás, de értékelhető szakmaiság van benne. Jó karakterek jó szereplőkkel, profi építkezés, kellően sötét képi világ és hangulat.
Szívesen néztem (Josh Hartnett -nek is köszönhetően), és jó szívvel emlékeztem volna rá, aztán beütött a ménykű.
Az utolsó előtti részben átcsavarták a történetet, a koncepciót, ezzel együtt a stílust, a hangulatot. Talán rendezőváltás is volt, nem tudom. Kaptam a végére egy bugyuta családi kalandfilmet, happy-hurrá hangulattal, „mentsük meg a bolygót!” ízzel és „zavarjuk le gyorsan” befejezéssel. A színvonal 80 százalékról hirtelen ... több»
Horror és művészet Mariana Enríquez az írott horror modern királynője, a műfajt megújító egyéniség, akinek műveit szerencsére magyarul is olvashatjuk. Nagyszerű lehetőséget adott a Netflix azzal, hogy berendelt egy minisorozatot az írásai alapján, autentikus dél-amerikai alkotógárdával. (Bárcsak „A háromtest-probléma” esetén is így jártak volna el! Micsoda remekmű lehetett volna, ha hasonló megközelítést kap, de sajnos a könyv világsikere predesztinálta, hogy sekélyes, de jó bevételt hozó produkció legyen – bocs a kitérőért.)
A „Szomorú halottak” egy meglepő, borzongató, brutális alkotás. Tökéletesen közvetíti Enríquez egyszerre misztikus, mégis húsbavágóan realista világát, az argentin emberek – magyarokého... több»
Az új Nürnberg film hozta kíváncsiságból néztem meg ezt a régebbi alkotást. Az újat sem bántam meg, de a régebbi messze komplexebb, árnyaltabb, üzenete mégis világosabb és átélhetőbb, mint az új feldolgozásé. Többet vállal fel, de jobban is teljesít, morális fókuszvesztésnek itt nyoma sincs. Bár Russell Crowe zseniális Göring, Brian Cox sem marad el mögötte, ugyanakkor a színészi játékok színvonala és a nekik szánt figyelem sokkal kiegyensúlyozottabb.
mi a f**? Nyilván függ attól is, ki milyen zsánert kedvel a műfajon belül, de én horrorrajongóként untam az egészet. Egy gyengécske sztori amatőr megvalósítását láttam, amibe pár másodpercnyi borzongást csempészett a főszereplőnő egy-egy démonikus megnyilvánulása vagy monológja. Ezek valóban jól sikerültek, ötletben és megvalósításban is, de így is csak annyira volt elég, hogy néha felkapjam rá a fejem. Építkezés, pszichológia nyomokban sem, egyszerű természetfeletti megszállottságot mutat fel a film, így a való élethez semennyire sem köthető. Stílusában talán "A bébiszitter", de ott volt humor és izgalom is, szóval a nyomába sem érhet. A férfi főszereplő teljesen inkompetens és logikátlan megnyilvánu... több»
Nem lesz olyan klasszikus, mint "A passió", és nem olyan zseniális, mint az "Anyám!", de ebben a sorban foglal helyet valahol (kicsit hátrébb). Aki öncélú horrort szeretne, annak nem ezt a filmet ajánlanám. Jézus ifjúkori megkísértése a sztori, kiemelve az apaságot önként vállaló, de kétségekkel küzdő József szerepét. A megváltó felnövéstörténete, és egy gyarló ember fejlődéstörténete, szép párhuzamban. Az egyikük befejezi, a másikuk elkezdi küldetését. Mindkettőjüknek fel kell fedezniük a célt és elköteleződni. Amitől (talán) horrorrá válik a keresztény misztikus történet, az az ótestamentumi világ ábrázolása. A kegyetlenség, a kiszolgáltatottság lecsupaszítva, egy primitív, szépségekben ... több»
70 Mélytengeri rémálom (2026)
A sorozat kétharmada a szokott kliséket nem meghaladó, de azokat igényesen, hozzáértően kezelő misztikus horror. Nem egy művészi alkotás, de értékelhető szakmaiság van benne. Jó karakterek jó szereplőkkel, profi építkezés, kellően sötét képi világ és hangulat. Szívesen néztem (Josh Hartnett -nek is köszönhetően), és jó szívvel emlékeztem volna rá, aztán beütött a ménykű. Az utolsó előtti részben átcsavarták a történetet, a koncepciót, ezzel együtt a stílust, a hangulatot. Talán rendezőváltás is volt, nem tudom. Kaptam a végére egy bugyuta családi kalandfilmet, happy-hurrá hangulattal, „mentsük meg a bolygót!” ízzel és „zavarjuk le gyorsan” befejezéssel. A színvonal 80 százalékról hirtelen ... több»