Lángoló agy

Nagyon megható film. Érdekes, ahogy kiderül kb az utolsó pillanatban hogy mi a betegsége és nyomonkövethetjük a csodával határos gyógyulását. Csak az az egy orvos kell akit tényleg érdekel a betege. Ha rá nem bukkannak, akkor kizárt dolog, hogy ilyen... Több mértékben felépülhetett volna. És mindezt a saját teste tette az agyával. Érdekes és egyben ijesztő is a szervezet.

Egynek elment a film, de valahogy nem izgultan rajta nem rágtam le a tíz körmöm. Átélni a dolgokat biztos borzalmas lehetett, de ahogy néztem a filmet nem érintett meg.

Olyan közepesnek érzem a filmet, mert sok mindenre nem kaptunk választ vagy csak én nem figyeltem. Az orvosok munkáját is eléggé felületesnek éreztem a filmben látottak alapján.

Ritka valóságos film. Elég drámai ahhoz, hogy Moretz-nek ez új terep legyen, hiszen ő inkább tinifilmekben, vagy az 5. hullámhoz hasonló nagyközönségnek szánt filmekben szerepelt. Ennek ellenére nagyon ügyesen adja az agya által csapdába esett fiatal... Több lányt. De maga a film nem túl érdekes. Ez a történet olyan, hogy csak azoknak érdekes akik személyesen is érintettek a dologban, hasonló betegségük volt, vagy egy hozzátartozójuknak. Nálam csak Morezt volt az, aki miatt jónak értékelem. Ja és persze Tölgypajzsos Thorin, aki most nem orkokkal harcol, hanem az orvosokat győzködi, hogy végre helyén kezeljék lánya betegségét.

Ezt is megnéztük. Érdekelt, mert nagy volt körülötte a felhajtás. Megtörtént eseményeken alapul, könyvet is írtak belőle, de számomra kicsit középszerű volt.

A filmek értékelése szempontjából nekem sajnos az a legnagyobb hibám, hogy ha nem szimpatikus a főszereplő, akkor nálam nincs esélye az adott mozinak. Ebben az esetben is ez a helyzet. Chloë Grace Moretz, a festett szőke hajával és alvós baba szépség... Többével akármennyire is felkapott színésznő és modell, számomra valamilyen meghatározhatatlan okból nagyon ellenszenves. Igazán szívből sajnálom és nagyon örülök neki, hogy Susanne Calahan kigyógyult a ritka auto immun betegségéből és mindezt meg is írta az azóta bestsellerré vált könyvben, de a belőle készített adaptáció nem tetszett. Az is közrejátszik benne, hogy állandósult magyar hangja Csifó Dorina, akit a sipítozó hangjával, csipogásával én mikrofon közelébe se engednék. Szövegmondásának érthetősége közelít a nullához. Nagy szerencséje volt a beteg újságírónőnek, hogy szülei a válásuk ellenére ennyire kitartottak mellette, és oroszlánként harcoltak a gyógyulása eléréséért. Margo, a kolléganő mellett ők hárman rokonszenvesek számomra. Viszont Isten őrizzen meg olyan főnöktől, mint a Tyler Perry alakította Richard! Van egy olyan sejtésem, hogy ő, meg a titokzatos kórt felfedező arab orvos/tanár a multikulti vonal népszerűsítése miatt kerültek a filmbe, vagy ez csak egy átgondolatlan összeesküvés elmélet?

Nem egészen értem miért kapták fel a történetet, mert eléggé semmilyen és ez a megvalósításon is látszik.

Nem egy nagy eresztés a film és a nevesebb főszereplő sem dob rajta sokat. A története gyenge.

Nem sikerült átéreznem azt, amit a lány érezhetett. Az elveszettséget, a meg nem értettséget. Talán a kidolgozása nem volt megfelelő, helyenként elnagyolt a történet.

Akár érdekes is lehetett volna a film, mert a megtörtént történeteknek van valami varázsa. Itt valahogy hiányzott a tűz.

Nagyon jó és érzelmes dráma ahogy végigkövetjük Susanne betegségének kialakulását és a meggyógyítását. Érdekes ahogy végül milyen szerencsével sikerül találni egy olyan orvost aki nem mond le rögtön kb a lányról, hanem kutat és egy nagyon ritka beteg... Többségre talál amire passzolnak a tünetek. Durva belegondolni, hogy a saját teste támadta meg a lány agyát amitől gyulladás lépett fel... És hogy erre rájöttek. Nem külső tényezőtől alakult ki, semmi ilyesmi csak mint derült égből a villámcsapás. A színészgárda nagyon jól el lett találva szerintem.

Egyáltalán nem erre számítottam az előzetese alapján, túlságosan unalmas, lehangoló, egysikú film, a cselekmény nagyon nehezen halad előre, túl sok a felesleges jelenet.

Alapvetően érdekes lenne a film témája de a kivitelezéssel gondok vannak. Túlságosan elnyújtott, melankolikus, de ugyanakkor szerteágazó és logikátlan a történet.

Chloë Grace Moretz szívészi alakításában van egy olyan attitűd amit kevés színész tudhat a magáénak, talán ez is hozzásegíti ahhoz, hogy egyre kedveltebb és sikeresebb a szakmában. Én azon műelvezők közé tartozom aki nem csak a filmet hanem a színész... Több alakításából is szeretek élményhez jutni, nem csak az eseményt követem hanem azt is, hogy a színművész miként bontja azt ki és mit tesz hozzá az egyediségéből. Chloë Grace Moretz alakításában van egy pici, szinte alig észrevehető, de a figyelmes néző számára mégis érzékelhető színpadiasság, de ezt ő bájosan teszi, valahogy úgy, hogy mi ezt a nüansznyi színpadias viselkedést inkább örömjátékként érzékeljük ami valójában nem is tudatosul bennünk, csak hozzátesz némi élvezetet a filmnézéshez. Ezt a jelenséget először Julia Robert alakításában a Pretty Woman esetében éreztem. A Lángoló agy (Brain on Fire) című film egy megtörtént esetet visz a vászonra, Chloë Grace Moretz itt már egy felnőtt dolgozó nő szerepébe kell, hogy bújjon és bizony jól áll neki ez a szerep is. A film első pár jelenetét bohém vidámsággal tölti meg, de a cselekmény bontakozásával párhuzamosan feszültségekkel teli drámába kísér minket.