Carol

Nagyon érdekesek a hozzászólások. Különösen az elutasítás idegen tőlem. Ez csak egy különös élethelyzet történelmi kontextusban, 52-53-ban. Heteró vagyok, de segít empátival látni az élet ezen oldalát. És nem azzal a szemüveggel, hogy az apa férfi, az anya nő.

Többször meg kellett néznem a filmet mire átjött az igazi üzenete, de mikor megtörtént roppantmód megfogott érzelmileg. A film és a főszereplők közötti szerelem szépsége a részletekben rejlik. A vonzalom lehelet finom kifejeződései már az első pillan... Teljes kritika

Ki mondta, hogy romantikus filmet csak férfi és nő közötti szerelemről lehet forgatni? A Carol bizonyítja, hogy ez nem így van. Nincsen túlbonyolítva sem a történet, sem a kivitelezés, nincsenek benne túl nagy fordulatok, csak minden megy a maga útjá... Többn azokkal a szakaszokkal, amelyek egy romantikus film kötlező elemei. Bemutatja a pár megismerkedését, azt az utat, amit bejárnak, amíg rádöbbennek, hogy szeretik egymást, majd egy időre különválnak és persze a végén az újra egymásra találás. A két főszereplő nagyon jól működik együtt a filmvásznon, Cate Blanchettet pedig még egyetlen filmjében sem láttam ennyire gyönyörűnek, mint Carol szerepében. Nem olvastam a könyvet, így nem tudok kitérni a különbségekre, de a film nálam egészében véve működött. Nem vonul be valószínűleg a filmtörténelembe, de szerintem nem is elsősorban erre törekedtek a készítők, csupán csak egy szép filmet akartak alkotni a szerelemről, amely két nő között születik.

A filmben minden a helyén van: gyönyörű képi világ, díszletek és zene, korhűség (50-es évek), bonyolult érzések és azok közvetítése.