Bárány a farkasok között

Egy olasz bűnügyi filmet láttunk, melyet inkább skandinávnak tippeltem volna. Sötét hangulatú, baljós zenével, bűnözők közé beépült rendőrrel, szétesett családdal és végtelenül gonosz szerb bűnözőkkel, akik állandóan irracionális mértékben erőszakosak, sőt, még szerbül is beszélnek. (Megj.: az európai filmekben a 21. században 80-90%-ban szerbek a bűnözők. Ha szerb lennék, ez a sztereotípia zavarna.) Egy darabig eltartott, mire összeraktam, hogy ki kivel van, de akkor meg nem értettem, hogy mit kezdjek ezzel. Erősen gondolkodtam, hogy végül végignézem, ne maradjak már hülyén, de aztán negyed órával a vége előtt győzött a stop gomb. Majdnem sikerült végigcsinálni pedig.

Tetszett az egyedi hangulata a történetnek, és hogy a főhősből nem kreáltak akcióhőst. (A baptista lelkész fatert viszont jó hosszan keresztelném meg a medencéjében.)

Nekem nagyon tetszett, a sztori erős, a karakterek és a színészek is remekeltek, számomra egy üdítő felüdülésnek hatott a sok hollywoodi film után, amiket mostanában néztem. Csak ajánlani tudom.