Constellation

Pazar látványvilág (különösen az űrjelenetek), szépen fényképezett, jó a zenéje, és az alapsztori is jó lenne, de sajnos túl sok volt az érzelgősség, és a számos fordulat között elsikkadtak lényegesebb vonatkozások (gondolom, a 2. évadban bíztak, de most olvastam, hogy "elkaszálták"). Ráadásul Noomi Rapace remekül, mély átéléssel alakít ugyan, a többi színész legfeljebb közepes (és elég esetlen, ahogy a fizikus-mérnök-űrhajós kapitány, Paul úgy beszél, mint egy méltán ismeretlen gettórapper, Magnus, a férj meg úgy viselkedik, mint egy néha hisztis, néha cukiskodó, butuska fiatal nő). Kétségkívül szuggesztív alkotás, bár kicsit túl sok is, egy bő hét alatt megnéztem, de néha olyan érzésem volt, mintha hónapok óta nézném már (persze icipicit megy az időhúzás is...). A nagy infódömpingben vannak jócskán, amit végül a néző fantáziájára bíznak (igazán publikálhatnák a készítők, mit terveztek a továbbiakban, hogy ne maradjunk így kétségek között...).

A Constellationt leginkább a kiváló Dark c. sorozathoz vagy a nem túl kiváló Outer Range-hez tudnám hasonlítani. Nagyrészt átlagos emberek próbálnak megérteni természetfeletti eseményeket, a misztikum folyamatos komplikálódása és a rétegelt narratíva... Teljes kritika

Az Apple hozta el ezt a remekül indító sorozatot, akárcsak a For All Mankindot, A silót vagy éppen az Alapítványt, és szinte minden értelemben csatlakozik is az általam leírt alkotásokhoz: részben a gyönyörű látványvilágával, részben a történetével, illetve a roppant erős színészi játékával. A Constellation ügyesen egyensúlyoz az elme megbomlása és a háttérben futó összeesküvés-elmélet között, végig ide-oda billegtetve a mérleg súlyát. A szereplők hol duplikálódnak, hol pedig teljesen magukra maradnak egy-egy jelenetben. A sorozat nagyon erősen kezd, magasra téve a lécet, de szinte teljes sötétségben tartva a nézőt. Egyszer beköszönt a nyers valóság, máskor pedig a teljes misztikum között lebegtet, szinte végig kétségek között hagyva a nézőt. A fordulatok meglepőek, és amikor azt hisszük, értjük, mi történik, a forgatókönyv újra összezavar minket. A széria thrillernek indul, sok-sok nyomot és rejtélyt hint el a forgatókönyv, ám a történet később más irányt vesz. Végül a főhős űrhajósnő különös vízióira csak részben kapunk választ, és a végére pedig csak az egyes karakterek tragédiái és lelki küzdelmei maradnak a fókuszban. Aki nagy felfedezéseket vagy feloldást vár, annak csalódnia kell, így történt ez velem is. Talán azt már le se kell írnom, hogy a lezárás is sok kérdést hagy nyitva. Ennek köszönhetően pedig a széria a kezdeti 5 fényes csillagról szép lassan lecsúszott 3 halványabb csillagocskára, és valahogy a megágyazott folytatást sem várom már annyira.

Az első három rész után azt gondoltam, ez egy izgalmas sorozat lesz, aminek a befejezése lesz rettenetesen gyenge. De végignézve már tudom, hogy tévedtem, és az egész kritikán aluli. Ezt teszi egy ügyesen lenyúlt ötlet és a mindent elsöprő hype. Sajn... Többálom az időt, amit rászántam, és sajnálom, hogy ilyen látványos sorozatot nem egy életképes sztorira építettek. Aki lelkesedik a téma iránt, nézze meg a Coherence című filmet, az se jó, de legalább egy kicsivel több fantáziája volt az ottani rendezőnek.