Drakulics elvtárs

A vége elcsépelt lett, de a sztori és a karakterek tetszettek.

Nem is olyan régen azt írtuk A nyomozó című filmről, hogy a jó magyar krimi ritka, mint a fehér holló. De ha jobban megvizsgáljuk a magyar filmtörténet elmúlt fél évszázadát, akkor bizony nem is egy műfajt, alműfajt lehetne megnevezni abból a szempon... Teljes kritika

Mostanra sikerült időt kerítenem Bodzsár Márk legújabb filmjére. És mivel én nagyon szerettem tőle az Isteni műszakot, szinte biztosra vettem, hogy ez is nagyon ütős lesz majd. Az Isteni műszak ugyanis nem akart nagyot markolni, nem akart több lenni, mint ami, egy nagyon nyers, szinte minimális művészi manírral operáló film lett, ami mindennek tetejébe még roppant hangulatosra is sikeredett. Bár ez utóbbi nagyon tudja a Drakulics elvtárs is, valahogy jelenetről jelenetre csupán ígérget. Ígéri, hogy sokkal több lesz, mint egy vámpírtörténet, ígéri, hogy rövidesen minden sejtelmességét feloldja, a direkt és kevésbé direkt történelmi utalások pedig hamarosan feloldásra kerülnek. De nem ez történik... Valóban egy szimpla vámpírtörténettel állunk szemben, és én mindenre számítottam, csak erre nem. Hogy egy ennyire rém egyszerű cselekményt kap az egész film. Meg kell jegyeznem azonban, hogy a "Szecskában" játszódó jelenet viszont eszeveszetten gyönyörű felvétel zseniális színbeállításokkal és kompozícióval, ahol NAGYON működik a szimbolika, gondolok itt a higany- és nátriumgőz lámpák színeire. Ez zseniális megoldás volt szerintem.

Retró hangulatú vígjáték, bár inkább szatírának nevezném, a rendszerkritikán és az ablakon át kukkoló nyugdíjas pár megjegyzésein kívül nem sok poén szorult bele. Szatíraként viszont a nyomába sem ér Bacsó Péter filmjének, ami (szerintem) a valaha k... Többészült legjobb rendszerkritika. Igazából sokkal többet vártam tőle, számomra kicsit csalódás volt.