Fifti-fifti

...hogyan is lehet egy súlyos betegségből vígjátékot csinálni intelligensen? Hát úgy, mint a 2011-es Életrevalókban. Vagy mint ebben a remek filmben. Adott egy jó forgatókönyv. Egy remek rendező és egy nagyszerű színészi gárda, akik pontosan úgy jelenítenek meg mindent, hogy az üljön. Nevettessen, amikor poén van, könnyeztessen, amikor dráma van. Jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik rendelkeznek megfelelő érzelmi intelligenciával...

Nagyon szeretem ezt a filmet. Méghozzá azért, mert ez végre nem egy olyan film, amely ugyan egy nagyon komoly és kemény témával foglalkozik, de nem az a legfontosabb, hogy végtelenül megsajnáljuk szegény szereplőt, s végigbőgjük az egész filmet. Pers... Többze kellően komoly, de nem fukarkodik a humorral, a vidámsággal. Véleményem szerint a film címe pont az életet helyezi középponta. Az, hogy még ha rákos is az ember, az életben akkor is 50% az esély arra, hogy életben maradsz.

Nagyon bírom Joseph Gordon-Levitt munkásságát, ez a film egy jobbfajta "rákos-megbetegedéses" történet lett, ami közben, míg azért szomorú is, de nem vágom fel az ereimet. Több ismerősömnek is ajánlottam már.

Nem sokan gondolták, hogy az, ha valakit rákkal diagnosztizálnak, jó alap lehet egy vígjátékhoz, sőt a maga idejében a film kisebb botrányt kavart emiatt. A felháborodás egész addig tartott, míg be nem mutatták Johathan Levine rendezését, mely a forg... Többatókönyvet író Will Reiser tapasztalatain alapult. A Fifti-fifti humorral közelít témájához, amiből a főszereplő legjobb barátját alakító Seth Rogen személyéből adódóan nem hiányoznak a füves viccek, de alapvetően mégis olyan közvetlen és emberközeli hangnemet üt meg, ami felülemelkedik a szimpla poénkodáson. Joseph Gordon-Levitt nem először bizonyítja, hogy a drámai és a komikusi vénája egyaránt megvan, de a filmet egy sor egyéb remek színész erősíti. Közülük is külön ligát képvisel Anjelica Huston, aki egyetlen arckifejezéssel el tudja mesélni mindazt a fájdalmat, amin az anya keresztül megy. A film akkor se fordul csöpögősbe, amikor tálcán kínálja magát a lehetőség. Az alkotógárdának mindig sikerül megtalálnia a helyes arányt, őszinteséget csepegtetni a filmes fordulatokba olyan karakterekkel és pillanatokkal, amik teljességgel valódinak hatnak. Az se árt, hogy a film tényleg vicces, szereplői pedig roppant szerethetőek. Amilyen súlyos a témája, épp olyan könnyű hát megkedvelni.