Fogtündér

Amerikai családi vígjáték, melyben Dwayne Johnson egy kiábrándult, kemény hokijátékost alakít, aki büntetésből egy hétre valódi fogtündérré válik. A film stílusa könnyed, humoros, helyenként abszurd, a hangulat barátságos és gyerekbarát, hol bájosan ... Többnaiv, hol kicsit túlzó. A cselekmény sablonos, egy klasszikus önismereti útra épít, ahol a főszereplő fokozatosan megtanul felelősséget vállalni és hinni a csodákban, a karakterek egyszerűek, de szerethetőek, különösen Johnson játékával, aki váratlanul jól illeszkedik ebbe a bohókás szerepbe, a gyerekszereplők aranyosak, a mellékszereplők – Julie Andrews vagy Stephen Merchant – pedig feldobják a jeleneteket. A forgatókönyv kiszámítható, klisés, de helyenként valóban szórakoztató és pozitív üzenetet is hordoz, a rendezés tempója közepes, sokszor a geges poénokra támaszkodik. Objektív szempontból átlagos családi film, kritikus szemmel nézve egyszerű, de szubjektíven, ha az ember enged a film könnyedségének, szórakoztató és néhol megmosolyogtató, kifejezetten a 7–12 éves korosztály vagy családi mozizások számára ajánlott.

Dwayne Johnsontól nagyon távol állt ez a a karakter és ez az ellentét magában is humoros volt. Könnyed gyerekfilm, néhány ütős poénnal, helyes gyerekekkel.

A „mai fiatalok” (nem mintha én nem tartoznék közéjük) azt hiszik, Dwayne Johnson az új Arnold Schwarzenegger. Tévednek. Schwarzenegger vígjátékai is nézhetők voltak. Johnsonról ez már nem mondható el. Alapból nem bírom az ilyen filmeket, szóval igye... Többkszem ahhoz képest értékeli. A poénok között azért volt úgy kb. kettő jó is, de zömében erőltetett majomkodás, amit sajnos nem igazán tudok értékelni. Viszketett az ujjam egy jó kis kiadós zérócsillagos értékelésre, de kibírtam, hogy ne tegyem meg. A lényeg: Johnson nem Schwarzenegger!

Annyira abszurd, hogy jó! Egyszer biztos meg kell nézni, és lazulni, semmit sem komolyra venni!