Édes búcsú

Írta, rendezte és főszerepelte Dan Levy. Ez azért keveseknek szokott sikerülni, még Woody Allen is csak elvétve tudta összehozni. Nagyon művészi akar lenni a film, de csak unalmasan vontatott. Boncolgatós, de csak a felszínen, valódi mélység és tartalom sajnos nincs mögötte.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Ez a film biztosan nem nekem szólt, így értékelésem se lett túl jó a filmről. Egyetlen egy dolgot tudok kiemelni, mint mindig ilyen filmek esetében, a színészi játékot. A szereplőgárda nem túl ismert, de a játékuk miatt azért érdemes volt végignézni a filmet. A történet vontatott volt, és bőven elegendő ez a 100 perc, még talán túl sok is. Ezen kívül nem tudok érdemben jókat mondani a filmről. Biztosan van az a réteg, akinek bejön az ilyen stílusú filmek mindegyike. De akit nem vonzanak a melegek közötti kapcsolatok (amit mostanság minél többet az emberekre kényszerítenek), mintha eddig nem lettek volna, mégis tudtunk róla, de az elmúlt években az ilyen alkotások csak úgy elburjázottak, ez a film is ékes példa erre. A film tartalma is egyszerű, de mégsem. Mivel Marc (Daniel Levy), az egyik főszereplője a filmnek úgy dönt, hogy úgy tereli el a figyelmét anyja halálának fájdalmáról, hogy fejjel előre beleugrott egy kényelmes házasságba egy bájos, gazdag, idősebb férfival (Luke Evans). Ám amikor a férje is váratlanul meghal, Marc világa felfordul, főleg úgy, hogy a férjéről kiderülnek dolgok. Két legjobb barátjával egy katartikus, életigenlő kalandra indulnak Párizsba, hogy kibéküljön saját magával, és újra rátaláljon a helyes útra. Az értékelésem erre a filmre 10/4. Számomra egyszer is bőven elegendő volt megnézni.

Egy kicsit másfajta romantikus dráma, nyilván nem mindenkinek szól valamiről, vagy mond valamit, azonban megható. A végén azért kicsit úgy éreztem, hogy ürességet hagyott maga után.